ehren betyder på ungerska
| Tyska | Ungerska |
|---|---|
| heimkehrend Adjektiv | hazatérő◼◼◼melléknév |
| (he)rauskehren [kehrte (he)raus; hat (he)rausgekehrt] Verb | kisöpörige |
| hervorkehren [kehrte hervor; hat hervorgekehrt] Verb | előkaparige előreteszige előszedige előtérbe helyezkifejezés |
| in sich kehren | |
| die Irrlehre [der Irrlehre; die Irrlehren] Substantiv [ˈɪʁˌleːʁə] | tévtan◼◼◼főnév |
| jm den Rücken kehren | |
| jm etw verehren | |
| kehren [kehrte; hat/ist gekehrt] Verb [ˈkeːʁən] | visszatér◼◼◼igeVisszatért a tetthelyre. = Er kehrte zurück zum Tatort. fordít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◻igeHátat fordított nekem. = Sie kehrte mir den Rücken. söpör [~t, ~jön, ~ne]◼◼◻ige seper [~t, ~jen, ~ne]◼◼◻igeÚj seprű jól seper. = Neue Besen kehren gut. befordulige |
| der Kehren Substantiv [ˈkeːʁən] | söprögetés◼◼◼főnév |
| kehren (sich) [kehrte; hat/ist gekehrt] Verb | megfordul◼◼◼ige |
| die Kehre [der Kehre; die Kehren] Substantiv [ˈkeːʁə] | éles útkanyarkifejezés |
| die Landwehr [der Landwehr; die Landwehren] Substantiv [ˈlantˌveːɐ̯] | honvédelemfőnév területi hadseregkifejezés |
| die Lautlehre [der Lautlehre; die Lautlehren] Substantiv | hangtanfőnév |
| lehren [lehrte; hat gelehrt] Verb [ˈleːʁən] | tanít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼igeAngolt tanít. = Er lehrt Englisch. oktat [~ott, oktasson, ~na]◼◼◻ige |
| die Lehre [der Lehre; die Lehren] Substantiv [ˈleːʁə] | tanulság◼◼◼főnévMi ebből a tanulság? = Was ist die Lehre daraus? tanulás [~t, ~a]◼◼◼főnév tantétel◼◼◼főnév inaskodás [~t, ~a]◼◻◻főnév tan(ítás)főnév |
| das Lehrenbohrwerk Substantiv | kaliberfúróműfőnév mesterfúróműfőnév |
| lehrend Adjektiv [ˈleːʁənt] | tanító◼◼◼melléknév |
| die Lehrenüberwachung Substantiv | mérce felügyeletekifejezés |
| die Lochlehre [der Lochlehre; die Lochlehren] Substantiv | dugós idomszerkifejezés furatidomszerfőnév |
| mehren [mehrte; hat gemehrt] Verb [ˈmeːʁən] | gyarapít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige szaporít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige |
| mehren (sich) [mehrte; hat gemehrt] Verb | sokasodik [-ott, -jon/-jék, -na/-nék]◼◼◼ige szaporodik [-ott, -jon/-jék, -na/-nék]◼◼◼ige |
| die Methodenlehre [der Methodenlehre; die Methodenlehren] Substantiv | metodika [~át, ~ája, ~ák]főnév |
| die Naturlehre [der Naturlehre; die Naturlehren] Substantiv | természettan◼◼◼főnév |
