Tysk | Ungarsk |
---|---|
läuten [läutete; hat geläutet] Verb [ˈlɔɪ̯tn̩] | szól◼◼◼igeSzól a harang. = Die Glocke läutet. cseng◼◼◼ige csenget◼◼◼ige harangoz◼◼◻ige hangzik◼◼◻ige csöng◼◼◻ige |
das Läuten Substantiv | csöngetés◼◼◼főnév |
das Abendläuten Substantiv | esti harangszó◼◼◼kifejezés estharangfőnév takarodófőnév |
abläuten [läutete ab; hat abgeläutet] Verb | kicsengetige lecsengetige |
Alarmglocken läuten | megszólal a vészcsengő (figyelmeztető jel, vészjelzés))◼◼◼átv |
anläuten [läutete an; hat angeläutet] Verb [ˈanˌlɔɪ̯tn̩] | becsengetige beharangozige felcsengetige |
ausläuten [läutete aus; hat ausgeläutet] Verb [ˈaʊ̯sˌlɔɪ̯tn̩] | csengetéssel kihirdetkifejezés csengetéssel vminek a végét jelzikifejezés elhal (hang)ige harangozással kihirdetkifejezés harangozással vminek a végét jelzikifejezés temetésre harangozkifejezés |
das Ave-Maria-Läuten Substantiv | esti harangszókifejezés |
einläuten [läutete ein; hat eingeläutet] Verb | beharangoz◼◼◼ige |
das Sturmläuten [des Sturmläutens; —] Substantiv | viharjelző csengésekifejezés |