Tysk-Ungarsk ordbok »
keile betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| die Keile [der Keile; —] Substantiv [ˈkaɪ̯lə] | sasszeg◼◼◼főnév zsellérfőnév |
| der Keil [des Keil(e)s; die Keile] Substantiv [kaɪ̯l] | ék◼◼◼főnév |
| keilen [keilte; hat gekeilt] Verb [ˈkaɪ̯lən] | ver◼◼◼ige hasít◼◼◻ige beékelige |
| der Keiler [des Keilers; die Keiler] Substantiv [ˈkaɪ̯lɐ] | vaddisznókanfőnév |
| die Keilerei [der Keilerei; die Keilereien] Substantiv [kaɪ̯ləˈʁaɪ̯] | verekedés◼◼◼főnév |
| auskeilen [keilte aus; hat ausgekeilt] Verb | kiékelige ékkel kifeszítkifejezés |
| auskeilen, sich [keilte sich aus; hat sich ausgekeilt] Verb | |
| der Donnerkeil [des Donnerkeil(e)s; die Donnerkeile] Substantiv [ˈdɔnɐˌkaɪ̯l] | mennykő◼◼◼főnév istennyilafőnév istennyila (kövület)főnév ördögujja (kövület)főnév |
| einkeilen [keilte ein; hat eingekeilt] Verb | beékel embertömegbekifejezés |
| der Eiskeil [des Eiskeil(e)s; die Eiskeile] Substantiv [ˈaɪ̯skaɪ̯l] | jégékfőnév |
| der Faustkeil [des Faustkeil(e)s; die Faustkeile] Substantiv [ˈfaʊ̯stˌkaɪ̯l] | kőkorszaki szerszámkifejezés |
| festkeilen [keilte fest; hat festgekeilt] Verb | kitámasztige megékelige támasztige támasztó ékkifejezés |
| der Kopfkeil [des Kopfkeil(e)s; die Kopfkeile] Substantiv | kampós ékfőnév orros ékkifejezés |
| der Spatienkeil [des Spatienkeil(e)s; die Spatienkeile] Substantiv | kizáróékfőnév |
| verkeilen [verkeilte; hat verkeilt] Verb [fɛɐ̯ˈkaɪ̯lən] | diák. eladkifejezés elverige megékelige |
| zurückeilen [eilte zurück; ist zurückgeeilt] Verb [t͡suˈʁʏkˌʔaɪ̯lən] | visszahasítige visszaékelige |
