Tysk | Ungarsk |
---|---|
entstell [ɛntˈʃtɛl] | |
entstellen [entstellte; hat entstellt] Verb [ɛntˈʃtɛlən] | eltorzít◼◼◼igeA baleset eltorzította az arcát. = Der Unfall hatte ihr Gesicht völlig entstellt. elcsúfít [~ott, csúfítson el, ~ana]◼◼◻ige torzít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◻ige |
entstellend Adjektiv [ɛntˈʃtɛlənt] | torzító◼◼◼melléknév |
die Entstellung [der Entstellung; die Entstellungen] Substantiv | elferdítés◼◼◼főnév eltorzítás◼◼◼főnév elcsúfítás◼◼◼főnév eltorzulás◼◼◻főnév (el)ferdítésfőnév (el)torzításfőnév |