Tysk-Ungarsk ordbok »

eile betyr ungarsk

TyskUngarsk
die Eile [der Eile; —] Substantiv
[ˈaɪ̯lə]

sietség◼◼◼főnévHová e sietség? = Warum die Eile?

sietés◼◼◻főnév

Eile mit Weile!

Lassan járj, tovább érsz!◼◼◼

der Eileiter [des Eileiters; die Eileiter] Substantiv
[ˈaɪ̯ˌlaɪ̯tɐ]

petevezeték◼◼◼főnév

die Eileiterschwangerschaft [der Eileiterschwangerschaft; die Eileiterschwangerschaften] Substantiv
[ˈaɪ̯laɪ̯tɐˌʃvaŋɐʃaft]

kürtterhességfőnév

tubáris terhességkifejezés

eilen [eilte; hat geeilt] Verb
[ˈaɪ̯lən]

sürgős◼◼◼melléknév

sürget◼◼◻ige

eilen [eilte; ist geeilt] Verb
[ˈaɪ̯lən]

igyekszik◼◼◼ige

eilen, sich [eilte sich; hat sich geeilt] Verb

siet◼◼◼ige

igyekszik◼◻◻ige

eilen, sich [eilte; hat/ist geeilt] Verb

siet◼◼◼ige

eilend Adjektiv
[ˈaɪ̯lənt]

siető◼◼◼melléknév

eilends Adverb

sietve◼◼◼határozószó

nagy sebesenkifejezés

sebtébenhatározószó

abfeilen [feilte ab; hat abgefeilt] Verb

lecsiszol◼◼◼ige

lereszel◼◼◼ige

Abfuhr erteilen Phrase

visszautasít◼◼◼ige

elutasít◼◼◻ige

abheilen [heilte ab; ist abgeheilt] Verb
[ˈapˌhaɪ̯lən]

begyógyul◼◼◼ige
orv
A leégett bőr teljesen begyógyult. = Die verbrannte Haut ist völlig abgeheilt.

behegedige
orv

beszáradige
orv

leszáradige
orv

abheilend Adjektiv
[ˈapˌhaɪ̯lənt]

meggyógyulómelléknév
orv

das Abschleppseil [des Abschleppseil(e)s; die Abschleppseile] Substantiv
[ˈapʃlɛpˌzaɪ̯l]

vontatókötél◼◼◼főnév

abseilen [seilte ab; hat abgeseilt] Verb
[ˈapˌzaɪ̯lən]

kötélen leeresztkifejezés

kötéllel elkerítkifejezés

abseilen, sich [seilte sich ab; hat sich abgeseilt] Verb

kötélen leeresztkifejezés

abseilend Adjektiv
[ˈapˌzaɪ̯lənt]

kötélen lemászókifejezés

Absolution erteilen Verb

feloldoz◼◼◼ige
vall

das Abteil [des Abteil(e)s; die Abteile] Substantiv
[apˈtaɪ̯l]

(kocsi)szakaszfőnév
vasút

(vasúti) fülkefőnév
vasút

abteilen [teilte ab; hat abgeteilt] Verb
[ˈapˌtaɪ̯lən]

elválaszt◼◼◼ige

beosztige

aburteilen [urteilte ab; hat abgeurteilt] Verb

elítél◼◼◼ige

ítélkezik◼◼◻ige

aburteilend Adjektiv

elítélőmelléknév

die Achtelmeile Substantiv

nyolcadmérföldfőnév

affengeil [affengeiler; am affengeilsten] Adjektiv
[ˈafn̩ˈɡaɪ̯l]
salopp

tökjó◼◼◼melléknév
diák

12