ausweis betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| der Ausweis [des Ausweises; die Ausweise] Substantiv [ˈaʊ̯sˌvaɪ̯s] | igazolvány◼◼◼főnévVan valami igazolványod? = Hast du einen Ausweis? igazolás◼◼◻főnév |
| ausweisen [wies aus; hat ausgewiesen] Verb [ˈaʊ̯sˌvaɪ̯zn̩] | kiutasít◼◼◼ige kimutat◼◼◼ige igazol◼◼◼ige |
| ausweisen, sich [wies sich aus; hat sich ausgewiesen] Verb | igazolja magátkifejezés igazolódikige |
| die Ausweiskontrolle [der Ausweiskontrolle; die Ausweiskontrollen] Substantiv [ˈaʊ̯svaɪ̯skɔnˌtʁɔlə] | igazolvány ellenőrzésekifejezés |
| der Ausweisleser Substantiv | igazolványolvasófőnév |
| ausweislich + Genitiv Präposition [ˈaʊ̯sˌvaɪ̯slɪç] Papierdeutsch | (vmiből) igazolhatóanhatározószó (vminek) bizonysága szerintkifejezés |
| das Ausweispapier [des Ausweispapiers; die Ausweispapiere] Substantiv | igazoló papír◼◼◼kifejezés |
| die Ausweisung [der Ausweisung; die Ausweisungen] Substantiv | kiutasítás◼◼◼főnév kimutatás◼◻◻főnév igazolás◼◻◻főnév |
| der Ausweisungsbefehl Substantiv | kiutasítási parancs◼◼◼kifejezés kiutasító parancskifejezés |
| der Bankausweis Substantiv | bankkimutatásfőnév |
| der Betriebsausweis Substantiv | vállalati igazolványkifejezés |
| der Bezugsausweis Substantiv | beszerzési engedélykifejezés |
| der Dauerausweis [des Dauerausweises; die Dauerausweise] Substantiv | állandó igazolványkifejezés |
| der Dienstausweis [des Dienstausweises; die Dienstausweise] Substantiv [ˈdiːnstʔaʊ̯sˌvaɪ̯s] | szolgálati igazolvány◼◼◼kifejezés |
| der Erfolgsausweis Substantiv | siker bizonyítékakifejezés |
| der Fahrausweis [des Fahrausweises; die Fahrausweise] Substantiv | menetjegy◼◼◼főnév |
| der Fahrausweis [des Fahrausweises; die Fahrausweise] Substantiv schweizerisch | jogosítvány (vezetői engedély)◼◻◻főnév |
| der Fahrtausweis [des Fahrtausweises; die Fahrtausweise] Substantiv | menetjegyfőnév |
| der Finanzausweis Substantiv | pénzügyi bizonylatkifejezés pénzügyi állapotkifejezés |
| der Haushaltsausweis Substantiv | költségvetési igazoláskifejezés |
| hinausweisen (weist hinaus) [wies hinaus; hat hinausgewiesen] (über mit Akkusativ) Verb | túlmutat (vmin)◼◼◼ige |
| hinausweisen (weist hinaus) [wies hinaus; hat hinausgewiesen] Verb | kiutasítige |
| der Identitätsausweis Substantiv | személyazonossági igazolvány◼◼◼kifejezés |
| der Impfausweis [des Impfausweises; die Impfausweise] Substantiv [ˈɪmp͡fʔaʊ̯sˌvaɪ̯s] | oltási bizonyítvány◼◼◼kifejezés oltási igazolás◼◼◼kifejezés |
| der Jahresausweis Substantiv | éves kimutatáskifejezés |
| der Journalistenausweis Substantiv [ʒʊʁnaˈlɪstn̩ˌʔaʊ̯svaɪ̯s] | újságíró-igazolvány◼◼◼főnév |
| der Lichtbildausweis [des Lichtbildausweises; die Lichtbildausweise] Substantiv | fényképes igazolvány◼◼◼kifejezés |
| der Messeausweis [des Messeausweises; die Messeausweise] Substantiv [ˈmɛsəˌʔaʊ̯svaɪ̯s] | kiállítási igazolványkifejezés |
