słownik Niemiecko-Węgierski »
unke w języku węgierskim
| Niemiecki | Węgierski |
|---|---|
| die Unke [der Unke; die Unken] Substantiv [ˈʊŋkə] | unkaállatnév varangyos békaállatnév |
| die Unke [der Unke; die Unken] Substantiv [ˈʊŋkə] umgangssprachlich | kuvikfőnév vészmadárfőnév |
| unken [unkte; hat geunkt] Verb [ˈʊŋkn̩] | brekegige huhogige kuruttyolige károgige szerencsétlenséget jósolkifejezés |
| unkenntlich Adjektiv | felismerhetetlen◼◼◼melléknév |
| die Unkenntlichkeit [der Unkenntlichkeit; —] Substantiv [ˈʊnˌkɛntlɪçkaɪ̯t] | felismerhetetlenség◼◼◼főnévA test a felismerhetetlenségig összeégett. = Der Körper ist zur Unkenntlichkeit verbrannt. |
| die Unkenntnis [der Unkenntnis; —] Substantiv | tudatlanság◼◼◼főnév nem tudás◼◻◻kifejezés |
| der Unkenruf [des Unkenruf(e)s; die Unkenrufe] Substantiv [ˈʊŋkn̩ˌʁuːf] | brekegésfőnév huhogásfőnév kuruttyolásfőnév kuvikolásfőnév károgásfőnév |
| unkeusch Adjektiv | tisztátalan◼◼◼melléknév erkölcstelen◼◼◼melléknév bujamelléknév |
| die Unkeuschheit [der Unkeuschheit; —] Substantiv [ˈʊnˌkɔɪ̯ʃhaɪ̯t] | tisztátalanság◼◼◼főnév szemérmetlenség◼◼◻főnév bujaság◼◻◻főnév |
| abdunkeln [dunkelte ab; ist abgedunkelt] Verb [ˈapˌdʊŋkl̩n] | elsötétül◼◼◼ige |
| abdunkeln [dunkelte ab; hat abgedunkelt] Verb [ˈapˌdʊŋkl̩n] | elsötétít◼◼◻ige sötétebb árnyalatra festkifejezés |
| die Abdunkelung Substantiv | elsötétítés◼◼◼főnév |
| die Abdunkelungsvorrichtung Substantiv | árnyékolófőnév |
| abdingen [dingte ab; hat abdedingt/abgedunken] Verb [ˈapˌdɪŋən] | kialkuszikige lealkuszikige lemondige |
| absinken [sank ab; ist abgesunken] Verb | csökken◼◼◼ige lesüllyed◼◼◻ige alámerül◼◻◻ige |
| abstinken [stank ab; ist abgesunken] Verb | elfüstöl(ög)ige lebőgige |
