iden w języku węgierskim
| Niemiecki | Węgierski |
|---|---|
| die Iden Pluralwort [ˈiːdn̩] | idus (hónap közepe)◼◼◼főnév |
| die Identifikation [der Identifikation; die Identifikationen] Substantiv [idɛntifikaˈt͡si̯oːn] | azonosítás◼◼◼főnév |
| identifizierbar Adjektiv [idɛntifiˈt͡siːɐ̯baːɐ̯] | azonosítható◼◼◼melléknév |
| identifizieren [identifizierte; hat identifiziert] Verb [idɛntifiˈt͡siːʁən] | azonosít◼◼◼igeAz elveszett gyereket a ruhája alapján azonosították. = Das vermisste Kind wurde anhand seiner Kleidung identifiziert. felismer◼◼◻ige |
| identifizieren, sich [identifizierte sich; hat sich identifiziert] Verb | azonosul◼◼◼ige |
| die Identifizierung [der Identifizierung; die Identifizierungen] Substantiv [idɛntifiˈt͡siːʁʊŋ] | azonosítás◼◼◼főnév személyazonosság megállapítása◼◻◻kifejezés |
| das Identifizierungsmerkmal Substantiv | azonosító jel◼◼◼kifejezés |
| das Identifizierungszeichen Substantiv | azonosító jel◼◼◼kifejezés |
| identisch [identischer; am identischsten] Adjektiv [iˈdɛntɪʃ] | azonos◼◼◼melléknév |
| die Identität [der Identität; die Identitäten] Substantiv [iˌdɛntiˈtɛːt] | identitás◼◼◼főnév személyazonosság◼◼◼főnév teljes azonosság◼◻◻kifejezés |
| der Identitätsausweis Substantiv | személyazonossági igazolvány◼◼◼kifejezés |
| die Identitätskarte [der Identitätskarte; die Identitätskarten] Substantiv | személyazonossági lap◼◼◼kifejezés |
| die Identitätskrise [der Identitätskrise; die Identitätskrisen] Substantiv [idɛntiˈtɛːt͡sˌkʁiːzə] | azonossági kríziskifejezés |
| der Identitätsnachweis [des Identitätsnachweises; die Identitätsnachweise] Substantiv | azonosságot bizonyító dologkifejezés |
| identitätsstiftend Adjektiv | identitásképző◼◼◼melléknév identitást adókifejezés identitásteremtőmelléknév |
| der Identitätsverlust [des Identitätsverlust(e)s; die Identitätsverluste] Substantiv [idɛntiˈtɛːt͡sfɛɐ̯ˌlʊst] Psychologie | identitásvesztés◼◼◼főnév |
| abscheiden [schied ab; ist abgeschieden] Verb [ˈapˌʃaɪ̯dn̩] | meghal◼◼◼ige elhuny◼◼◻ige elhalálozikige |
| abscheiden [schied ab; hat abgeschieden] Verb [ˈapˌʃaɪ̯dn̩] | leválaszt◼◼◼ige elkülönít◼◼◼ige elválaszt◼◼◻ige |
| abscheiden, sich [schied sich ab; hat sich abgeschieden] Verb | elkülönülige kiválikige |
| die Abschlagsdividende Substantiv | osztalékelőleg◼◼◼főnév |
| abschneiden [schnitt ab; hat abgeschnitten] Verb [ˈapˌʃnaɪ̯dn̩] | levág◼◼◼ige elvág◼◼◻ige lemetsz◼◻◻ige átvág (lerövidíti az utat)◼◻◻ige leszel◼◻◻ige kurtít◼◻◻ige elmetsz◼◻◻ige lenyesige |
