słownik Niemiecko-Węgierski »
erbe w języku węgierskim
| Niemiecki | Węgierski |
|---|---|
| das Erbe [des Erbes, des Erben; —, die Erben] Substantiv [ˈɛʁbə] | örökség◼◼◼főnévA vagyonadó fölemésztette az örökségem jelentős részét. = Die Vermögenssteuer hat einen erheblichen Teil meines Erbes aufgefressen. |
| der Erbe [des Erbes, des Erben; —, die Erben] Substantiv [ˈɛʁbə] | örökös◼◼◼főnév |
| erbeben [erbebte; ist erbebt] Verb [ɛɐ̯ˈbeːbn̩] | megremeg◼◼◼ige |
| erbeigen | |
| erbeigen Adjektiv | örökletesmelléknév öröklöttmelléknév ősimelléknév |
| die Erbeigenschaft Substantiv | öröklött tulajdonságkifejezés |
| das Erbeigentum Substantiv | öröklöttfőnév örökösfőnév ősi jószágfőnév |
| erbeingesessen Adjektiv | törzsökös (család)melléknév tősgyökeres (család)melléknév ősi (család)melléknév |
| die Erbeinsetzung [der Erbeinsetzung; die Erbeinsetzungen] Substantiv | örökösnevezésfőnév |
| erben [erbte; hat geerbt] Verb [ˈɛʁbn̩] | örököl◼◼◼igeSemmit sem öröklöm. = Ich erbe nichts. |
| die Erbengemeinschaft [der Erbengemeinschaft; die Erbengemeinschaften] Substantiv [ˈɛʁbn̩ɡəˌmaɪ̯nʃaft] | öröklő közösségkifejezés |
| erbitten [erbat; hat erbeten] Verb [ɛɐ̯ˈbɪtn̩] | kikér◼◼◼ige elkér◼◼◻ige kiengesztelige kérlelige |
| erbetteln [erbettelte; hat erbettelt] Verb [ɛɐ̯ˈbɛtl̩n] | összekoldulige |
| erbettelnd Adjektiv [ɛɐ̯ˈbɛtl̩nt] | koldulómelléknév |
| erbeuten [erbeutet; hat erbeutet] Verb [ɛɐ̯ˈbɔɪ̯tn̩] | zsákmányol◼◼◼ige |
| erbeutet [ɛɐ̯ˈbɔɪ̯tət] | zsákmányolás◼◼◼ |
| Er begab sich in die Höhle des Löwen. | |
| er begäbt seine Hoffnungen | |
| er behauptet seine Unschuld | |
| er beichtet es Ihm | meggyónja nekiátv is |
| Er bekam eine zünftige Ohrfeige. | |
| Er bekam einen Staucher. | |
| er bekam meine Hand zu spüren | |
| Er benimmt sich unfein. | |
| er benutzt die Gelegenheit |
