Latin | Hungarian |
---|---|
raro adverb | egyenkénthatározószó elszigeteltenhatározószó elszórtanhatározószó gyéren (arcvonal)határozószó kevésséhatározószó különállóanhatározószó lazánhatározószó nagyszeműen (háló)határozószó porhanyósan (föld)határozószó rendkívülienhatározószó ritkán (haj, levegő)határozószó szokatlanulhatározószó szétszórtanhatározószó szórványosanhatározószó vékonyan (tunica)határozószó |
raro carus erit, qui profert omnia quae scit | ritkán kedves az, aki mindent elmond, amit csak tud (bűbeszédűt kevesen szeretik) |
raro credatur cuiquam, si multa loquatur, unde relatori tu semper credere noli | ritkán hisznek annak, aki sokat beszél, - ezért az ilyennek te sohase higgyél |
raro senex mutat sententiam | |
artem qui sequitur, raro pauper reperitur (Cicero) | aki művészetének (vagy mesterségének) él, ritkán szegény (de vannak kivételek!) |
convivia cum patre non inibat, quippe qui ne in oppidum quidemnisi perraro, veniret | nem járt az apjával lakomákra, mert hát az a városba is csak nagyon ritkán jött |
divitiae mutant mores, raro in meliores | a jólét megváltoztatja az erkölcsöket, legtöbbször rossz irányba |
est ubi pulchra caro, mens est ibi candida raro | |
homo longus raro sapiens, sed si sapiens, valde sapiens | a magas ember ritkán okos, de ha okos, akkor nagyon okos (ez a mondás a középkorban érvényes lehetett, manapság már nem) |
honores mutant mores raro in meliores | a magas állás megváltoztatja az erkölcsöket, - ritkán jobb irányba |
ieiunus raro stomachus vulgaria temnit | |
non amat hic puerum, qui raro corripit illum | nem szereti az a gyermeket, aki ritkán feddi meg (a túlzott engedékenység végzetes mulasztás) |
patria dat vitam, raro largitur honores | |
peraro [perarare, peraravi, peraratus] (1st) verb | megszántige írige |
perraro | |
poenitentia sera est raro vera | |
quam raro, egregios pauper sortitur honores | |
si raro faris, doctissimus esse probaris |