Latin | Hungarian |
---|---|
interitus [interitus] (4th) M noun | bukásfőnév megsemmisülésfőnév romlásfőnév |
intereo [interire, interivi(ii), interitus] verb | alámegyige elmerülige elpusztulige elvészige tönkremegyige |
causidicus lites, sed vinitor undique vites, vulnus amat medicus, presbyter interitus | az ügyvéd a pereket, a szőlőműves a szőlőtőkéket, az orvos a betegeket, a pap pedig a temetéseket kedveli |