Latin | Hungarian |
---|---|
dulcia [~ium] N | |
dulcia non meruit, qui non gustavit amara | nem érdemel édest, ki soha nem kóstolt keserűt nem érdemli meg az édeset (a sikert), aki nem ízlelte még meg a keserűt (a küzdelmet) |
dulcia verba serit, qui falsum dicere quaerit | hízelgő szavakat használ, aki hamis dolgot próbál mondani (hízelgőnek nem kell hinni) |
in naturis hominum dissimilitudines sunt, ut alios dulcia, alios subamara delectent | az emberi természetben különbségek vannk, úgyhogy egyeseket az édes, másokat a kesernyés dolgok gyönyörködtetnek |
si quis conatur quod fallat, dulcia fatur |