German | Hungarian |
---|---|
angezweifelt Adjektiv [ˈanɡəˌt͡svaɪ̯fl̩t] | kétségbevon◼◼◼melléknév |
die Anzweifelung [der Anzweifelung; die Anzweifelungen] Substantiv | kételkedésfőnév megkérdőjelezésfőnév |
bezweifeln [bezweifelte; hat bezweifelt] Verb [bəˈt͡svaɪ̯fl̩n] | kételkedik◼◼◼igeKételkedek benne. = Das bezweifle ich. kétségbe von◼◼◻kifejezés |
die Bezweifelung [der Bezweifelung; die Bezweifelungen] Substantiv | kétségbe vonáskifejezés |
Es besteht also kein Grund, an der Verwendung von Darmsaiten im frühen Ägypten zu zweifeln. Musik | Nincs okunk tehát kételkedni a bélhúrok használatában a korai Egyiptomban.zene |
es unterliegt keinen Zweifel | |
Es untersteht keinem Zweifel. | |
der Gewissenszweifel Substantiv | erkölcsi kételkedéskifejezés lelkiismereti kételykifejezés |
der Glaubenszweifel Substantiv | hitkételyfőnév vallási kételykifejezés |
hier waltet kein Zweifel vor | |
Ich bin verzweifelt. | |
ohne Zweifel | kétség kívül◼◼◼ |
der Selbstzweifel [des Selbstzweifels; die Selbstzweifel] Substantiv [ˈzɛlpstˌt͡svaɪ̯fl̩] | saját magában való kétkedéskifejezés |
unbezweifelbar Adjektiv | kétségbevonhatatlan◼◼◼melléknév |
unbezweifelt Adjektiv | kétségtelenmelléknév |
unzweifelhaft Adjektiv | kétségtelen◼◼◼melléknév vitathatatlan◼◼◻melléknév |
verzweifeln [verzweifelte; hat/ist verzweifelt] Verb [fɛɐ̯ˈt͡svaɪ̯fl̩n] | kétségbeesik◼◼◼ige kétségbe esik◼◼◻kifejezés |
verzweifelte Lage |