Duits | Hongaars |
---|---|
stoßen [stieß; hat gestoßen] (an mit Akkusativ) Verb [ˈʃtoːsn̩] | taszít◼◼◼ige belök◼◼◻ige |
stoßen (ö) [stieß; hat/ist gestoßen] (an mit Akkusativ) Verb [ˈʃtoːsn̩] | lök◼◼◼igeJohn egy vonat elé lökte Maryt. = John hat Maria vor einen Zug gestoßen. ráakad◼◼◼ige meglök◼◼◻ige szúr◼◼◻ige döf◼◼◻ige dug◼◼◻ige megtör◼◻◻ige összetör◼◻◻ige megdug◼◻◻ige összeilleszt◼◻◻ige belebotlik vmibekifejezés csatlakozik vmihezkifejezés kúrige megbaszige megkúrige megtolige nekiütközik vminekkifejezés összetolige |
stoßen (ö) [stieß; hat/ist gestoßen] (auf mit Akkusativ) Verb [ˈʃtoːsn̩] | rábukkan (valamire)◼◼◼kifejezés rátalál vkire/vmirekifejezés |
stieß [ʃtiːs] | taszított◼◼◼ |
gestoßen [ɡəˈʃtoːsn̩] | lökött◼◼◼Véletlenül lökött meg engem, nem rosszindulatból. = Er hat mich aus Versehen gestoßen, nicht aus Böswilligkeit. |
stoßen auf Verb [ˌʃtoːsn̩ ˈaʊ̯f] | belebotlik vmibekifejezés nekiütközik vminekkifejezés |
an etw stoßen Phrase | határos (vmivel)kifejezés |
zu Pulver stoßen |