nicken betekenis in Hongaars
| Duits | Hongaars |
|---|---|
| nicken [nickte; hat genickt] Verb [ˈnɪkn̩] | bólint [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige biccent [~ett, ~sen, ~ene]◼◼◻igeJohni felesége csak biccentett a fejével. = Johns Frau hat nur mit dem Kopf genickt. bólintgatige |
| das Nicken Substantiv | bólintás [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnév biccentés◼◻◻főnév |
| nicken [nickte; hat genickt] Verb [ˈnɪkn̩] umgangssprachlich | szunyókál (ülve)◼◻◻ige bóbiskol (ülve) [~t, ~jon, ~na]◼◻◻ige szundikál (ülve) [~t, ~jon, ~na]ige |
| nickend Adjektiv [ˈnɪkn̩t] | bólintó◼◼◼melléknév |
| abknicken [knickte ab; hat abgeknickt] Verb [ˈapˌknɪkn̩] | letör◼◼◼ige leszakítige |
| abknicken [knickte ab; ist abgeknickt] Verb [ˈapˌknɪkn̩] | letörik◼◼◻ige |
| einknicken [knickte ein; hat eingeknickt] Verb [ˈaɪ̯nˌknɪkn̩] | megtör◼◼◼ige behajlít◼◻◻ige begörbítige |
| das Einknicken Substantiv | behajlás◼◼◼főnév |
| einnicken [nickte ein; ist eingenickt] Verb [ˈaɪ̯nˌnɪkn̩] | elbóbiskol◼◼◼ige elszundítige elszunnyadige |
| knicken [knickte; hat geknickt] Verb [ˈknɪkn̩] | eltör◼◼◼ige letör◼◼◻ige |
| das Kopfnicken [des Kopfnickens; —] Substantiv [ˈkɔp͡fˌnɪkn̩] | fejbólintás◼◼◼főnév |
| mit einem stummen Nicken | |
| picknicken [picknickte; hat gepicknickt] Verb [ˈpɪkˌnɪkn̩] | piknikezik◼◼◼igeA tóhoz mentünk piknikezni. = Wir sind am See picknicken gegangen. pikniket rendezkifejezés |
| schnicken [schnickte; hat geschnickt] Verb [ˈʃnɪkn̩] | gyors mozdulatot teszkifejezés legyintgetige pöccint [~ett, ~sen, ~ene]ige |
| umknicken [knickte um; hat umgeknickt] Verb [ˈʊmˌknɪkn̩] | letör◼◼◼ige |
| zerknicken [zerknickte; ist zerknickt] Verb [t͡sɛɐ̯ˈknɪkn̩] | kettéroppantige összeroppantige összetörige |
| zunicken [nickte zu; hat zugenickt] Verb [ˈt͡suːˌnɪkn̩] | odabiccent◼◼◼ige kihasznál vmitkifejezés odabólintige |
