hin betekenis in Hongaars
| Duits | Hongaars |
|---|---|
| (hinein)werfen (sich) [warf sich (hinein); hat sich (hinein)geworfen] Verb | beleveti magátkifejezés |
| hinfahren [fuhr hin; ist hingefahren] Verb | (járművön) odautazikkifejezés |
| die Hinfahrt [der Hinfahrt; die Hinfahrten] Substantiv [ˈhɪnˌfaːɐ̯t] | odautazás◼◼◼főnév |
| der Hinfall Substantiv | elesés◼◼◼főnév összerogyásfőnév |
| hinfallen [fiel hin; ist hingefallen] Verb [ˈhɪnˌfalən] | elesik◼◼◼igeEgyikünk se látta az öregembert elesni. = Niemand von uns sah den alten Mann hinfallen. összerogy◼◻◻ige |
| hinfällig [hinfälliger; am hinfälligsten] Adjektiv [ˈhɪnˌfɛlɪç] | tárgytalan◼◼◼melléknév érvénytelen◼◼◻melléknév gyenge◼◻◻melléknév roskatagmelléknév rozogamelléknév |
| die Hinfälligkeit [der Hinfälligkeit; —] Substantiv | rozogaságfőnév tárgytalanság [~ot, ~a]főnév |
| hinfinden [fand hin; hat hingefunden] Verb [ˈhɪnˌfɪndn̩] | odatalálige |
| hinfliegen [flog hin; ist hingeflogen] Verb | odarepül◼◼◼ige |
| der Hinflug [des Hinflug(e)s; die Hinflüge] Substantiv [ˈhɪnˌfluːk] | odarepülésfőnév |
| hinfort [ˌhɪnˈfɔʁt] | a jövőben◼◼◼ |
| die Hinfracht Substantiv | induló fuvarkifejezés induló fuvardíjkifejezés szállítmányozás [~t, ~a]főnév |
| hinfristen | |
| hinführen [führte hin; hat hingeführt] Verb | odavezet◼◼◼ige |
| hinfür | ezentúl◼◼◼ |
| hing [hɪŋ] | függött◼◼◼ |
| aufhängen [hängte/hing auf; hat aufgehängt] Verb [ˈaʊ̯fˌhɛŋən] | felakaszt◼◼◼igeMa felakasztotta az új függönyöket. = Sie hat heute die neuen Vorhänge aufgehängt. fellógat◼◼◻ige ráakaszt◼◻◻ige ráaggatige rásóz (valamit)kifejezés |
| hängen hing/hängte; hat gehangen/hat gehängt] Verb [ˈhɛŋən] | függ [~ött, ~jön, ~ene]◼◼◼ige lóg [~ott, ~jon, ~na]◼◼◻ige akaszt [~ott, akasszon, ~ana]◼◼◻igeAkaszd a kalapod a fogasra. = Hänge deinen Hut auf den Haken. függeszt [~ett, függesszen, ~ene]◼◻◻ige felfüggeszt◼◻◻ige |
| hangen [hing; hat/(auch:) ist gehangen] Verb schweizerisch, landschaftlich, sonst veraltet | függ [~ött, ~jön, ~ene]◼◼◼ige lóg [~ott, ~jon, ~na]◼◻◻ige csüng [~ött, ~jön, ~ene]ige |
| hängen [hing; hat/ist gehangen] Verb | függőben vanige |
