Duits | Hongaars |
---|---|
die Geistesverwirrung Substantiv | szellemi zavar◼◼◼kifejezés |
die Geisteswelt [der Geisteswelt; die Geisteswelten] Substantiv | szellemi világ◼◼◼kifejezés lelkivilágfőnév |
die Geisteswissenschaft (meist im Plural) [der Geisteswissenschaft; die Geisteswissenschaften] Substantiv [ˈɡaɪ̯stəsˌvɪsn̩ʃaft] | bölcsészettudomány◼◼◼kifejezés |
der Geisteswissenschaftler [des Geisteswissenschaftlers; die Geisteswissenschaftler] Substantiv [ˈɡaɪ̯stəsˌvɪsn̩ʃaftlɐ] | szellemtudománnyal foglalkozó◼◼◼kifejezés |
geisteswissenschaftlich Adjektiv [ˈɡaɪ̯stəsˌvɪsn̩ʃaftlɪç] | bölcsészettudományi◼◼◼melléknév |
geisteswissenschaftliche Fakultät | |
der Geisteszustand [des Geisteszustand(e)s; die Geisteszustände] Substantiv [ˈɡaɪ̯stəsˌt͡suːʃtant] | szellemi állapot◼◼◼kifejezés |
geistig Adjektiv [ˈɡaɪ̯stɪç] | szellemi◼◼◼melléknévSzellemileg korlátozott. = Er ist geistig behindert. lelki◼◼◻melléknévAnyagilag és lelkiekben is támogatták őt. = Sie unterstützten ihn sowohl materiell als auch geistig. mentális◼◼◻melléknév okos◼◻◻melléknév szeszes◼◻◻melléknév |
geistig rege | szellemileg aktívkifejezés |
geistige Verfassung | |
geistiges Eigentum [ˈɡaɪ̯stɪɡəs ˈaɪ̯ɡn̩tuːm] | szellemi tulajdon◼◼◼kifejezés |
geistiges Getränk | szeszes italkifejezés |
die Geistigkeit [der Geistigkeit; —] Substantiv [ˈɡaɪ̯stɪçkaɪ̯t] | szellemiség◼◼◼főnév lelkiség◼◼◻főnév |
geistlich Adjektiv [ˈɡaɪ̯stlɪç] | lelki◼◼◼melléknév egyházi◼◼◻melléknév papi◼◼◻melléknév |
der Geistliche [ein Geistlicher; des/eines Geistlichen; die Geistlichen/zwei Geistliche] substantiviertes Adjektiv [ˈɡaɪ̯stlɪçɐ] | lelkész◼◼◼főnév pap◼◼◼főnév |
die Geistliche [eine Geistliche; der/einer Geistlichen; die Geistlichen/zwei Geistliche] substantiviertes Adjektiv [ˈɡaɪ̯stlɪçə] | lelkész (nő)◼◼◼főnév pap (nő)◼◼◼főnév papnőfőnév |
geistlicher Rat | lelki tanács◼◼◼kifejezés |
die Geistlichkeit [der Geistlichkeit; —] Substantiv [ˈɡaɪ̯stlɪçkaɪ̯t] | papság◼◼◼főnév |
geistlos [geistloser; am geistlosesten] Adjektiv [ˈɡaɪ̯stˌloːs] | szellemtelen◼◼◼melléknév |
die Geistlosigkeit [der Geistlosigkeit; die Geistlosigkeiten] Substantiv | szellemtelenségfőnév |
geistreich [geistreicher; am geistreichsten] Adjektiv [ˈɡaɪ̯stˌʁaɪ̯ç] | szellemes◼◼◼melléknévEz egy szellemes mondat. = Das ist ein geistreicher Satz. elmés◼◼◻melléknév |
die Geistreichelei Substantiv | szellemeskedésfőnév |
geistreicheln [geistreichelte; hat geistreichelt] Verb | elmélkedikige elméskedikige |
geistsprühend [geistsprühender; am geistsprühendsten] Adjektiv [ˈɡaɪ̯stˌʃpʁyːənt] | szellemesmelléknév |
geisttötend | |
geistvoll [geistvoller; am geistvollsten] Adjektiv [ˈɡaɪ̯stˌfɔl] | szellemes◼◼◼melléknév |