Duits | Hongaars |
---|---|
gefällig [gefälliger; am gefälligsten] Adjektiv [ɡəˈfɛlɪç] | kellemes◼◼◼melléknév szíves◼◼◻melléknév szolgálatkész◼◻◻melléknév |
die Gefälligkeit [der Gefälligkeit; die Gefälligkeiten] Substantiv | szívesség◼◼◼főnévNem szívesen kérek apámtól szívességet. = Ich bitte meinen Vater nicht gerne um eine Gefälligkeit. |
die Gefälligkeitsadresse Substantiv | szívességből adott címkifejezés |
das Gefälligkeitsakzept Substantiv | szívességből való elfogadáskifejezés |
die Gefälligkeitsakzeptanz Substantiv | szívességből való elfogadáskifejezés |
die Gefälligkeitsgarantie Substantiv | szívességből vállalt garanciakifejezés |
das Gefälligkeitsgeschäft Substantiv | szívességből csinált üzletkifejezés |
das Gefälligkeitsgiro Substantiv | szívességből való folyószámlakifejezés |
das Gefälligkeitsindossament Substantiv | szívességből való jóváhagyáskifejezés |
das Gefälligkeitspapier Substantiv | szívességi papírkifejezés |
die Gefälligkeitsunterschrift Substantiv | szívességből aláíráskifejezés |
der Gefälligkeitswechsel [des Gefälligkeitswechsels; die Gefälligkeitswechsel] Substantiv | szívességi váltókifejezés |
die Gefallsucht [der Gefallsucht; —] Substantiv | tetszelgés◼◼◼főnév tetszeni vágyás◼◼◻kifejezés kacérságfőnév |
gefallsüchtig Adjektiv | kacérmelléknév tetszelgőmelléknév tetszeni vágyókifejezés |
gefällt [ɡəˈfɛlt] | tetszik (vknek)◼◼◼Tetszik neked? = Gefällt er dir? |
fällen [fällte; hat gefällt] Verb [ˈfɛlən] | dönt◼◼◼ige döntést hoz◼◼◻kifejezés kidönt◼◻◻ige ledönt◼◻◻ige kicsap (kémia)◼◻◻ige |
gefälscht [ɡəˈfɛlʃt] | hamisított◼◼◼ |
fälschen [fälschte; hat gefälscht] Verb [ˈfɛlʃn̩] | (meg)hamisítige |
das Gefältel [des Gefältels; —] Substantiv | fodrok (ruhán)főnév fodrozásfőnév ráncok (ruhán)főnév ráncolásfőnév redők (ruhán)főnév redőzésfőnév |
fälteln [fältelte; hat gefältelt] Verb [ˈfɛltl̩n] | ráncba szedkifejezés ráncolige |
gefalten [ɡəˈfaltn̩] | |
gefaltet [ɡəˈfaltət] | hajt◼◼◼Mária hajtogatott színes lapból egy sor állatot. = Maria hat eine Menge Tiere aus Farbpapier gefaltet. |
falten [faltete; hat gefaltet] Verb [ˈfaltn̩] | összehajt◼◼◼ige |