Duits-Hongaars woordenboek »

ekel betekenis in Hongaars

DuitsHongaars
der Ekel [des Ekels; die Ekel] Substantiv
[ˈeːkl̩]

undor◼◼◼főnév

utálat◼◼◻főnév

émelygés◼◻◻főnév

csömör◼◻◻főnév

rosszullétfőnév

undokságfőnév

undorító dologkifejezés

utálatos dologkifejezés

ekel [ekler; am ekelsten] Adjektiv
[ˈeːkl̩]
gehoben

undorító◼◼◼melléknév

kellemetlen◼◻◻melléknév

kényesmelléknév

das Ekel [des Ekels; die Ekel] Substantiv
[ˈeːkl̩]
umgangssprachlich abwertend

undorító alakkifejezés

kellemetlen fráterkifejezés

undok fráterkifejezés

utálatos fráterkifejezés

ekelerregend [ekelerregender; am ekelerregendsten] Adjektiv
[ˈeːkl̩ʔɛɐ̯ˌʁeːɡənt]

undorító◼◼◼melléknév

das Ekelgefühl Substantiv

undor◼◼◼főnév

ekelhaft [ekelhafter; am ekelhaftesten] Adjektiv
[ˈeːkl̩haft]

undorító◼◼◼melléknévA langyos sör undorító. = Warmes Bier ist ekelhaft.

förtelmes◼◻◻melléknév

ekelig [ekeliger; am ekeligsten] Adjektiv
[ˈeːkəlɪç]

undorító◼◼◼melléknév

ekeln [es ekelte; es hat geekelt] Verb
[ˈeːkl̩n]

undorít◼◼◼ige

utálatot keltkifejezés

ekeln, sich [es ekelte; es hat geekelt] Verb

undorodik◼◼◼ige

utálkozikige

der Ekelname [des Ekelnamens; die Ekelnamen] Substantiv
[ˈeːkl̩ˌnaːmə]

csúfnévfőnév

gúnynévfőnév

anekeln [ekelte an; hat angeekelt jemanden] Verb
[ˈanˌʔeːkl̩n]

undorít (valakit)◼◼◼kifejezés

undort kelt valakibenkifejezés

utálatot kelt valakibenkifejezés

hinausekeln [ekelte hinaus; hat hinausgeekelt] Verb
[hɪˈnaʊ̯sˌʔeːkl̩n]

kiutálige

anekelnd Adjektiv
[ˈanˌʔeːkl̩nt]

förtelmesmelléknév

undort keltőkifejezés

undorítómelléknév

auskeltern [kelterte aus; hat ausgekeltert] Verb

kipréselige

kisajtol (szőlőt)ige

bah (drückt Ekel, Abscheu aus) Interjection
Kindersprache, sonst salopp

pfuj (fúj) (undort, visszatetszést fejez ki)indulatszó

bäh (drückt Ekel, Abscheu aus) Interjection
Kindersprache, sonst salopp

pfuj (fúj) (undort, visszatetszést fejez ki)◼◼◼indulatszó

eingekellert [ˈaɪ̯nɡəˌkɛlɐt]

pincébe tett

einkellern [kellerte ein; hat eingekellert] Verb
[ˈaɪ̯nˌkɛlɐn]

pincébe teszkifejezés

kellnern [kellnerte; hat gekellnert] Verb
[ˈkɛlnɐn]

kiszolgál◼◼◼ige

12