dicţionar Maghiar-Latin »
távol înseamnă în Latină
| Maghiară | Latină |
|---|---|
| távolít ige | |
| távolítás (a test középvonalától elfelé irányuló mozgás) főnév | abductio [abductionis](3rd) F |
| távolító (anat is) melléknév | abducens [~tis](2nd) |
| a botrány távol tartásával | |
| a diktátor a huszonhárom éves Corcust távollétében consullá nevezte ki | dictator absentem Corvum, tres et viginti annos natum, consulem renuntiavit |
| a fej szélessége, halántékok közötti távolság | |
| a gallok vezére két mérföld távolságra volt | |
| a hold távolodása (naptól) | |
| a középsíktól távolabb eső (anat is) melléknév | lateralis [lateralis, laterale]adjective |
| a nemesi rendből választott távollevők követe | |
| a polgárság nagy gyásza közepette távolította el a szobrot | |
| a rendi országgyűlésről távol maradt főnemes képviselője | |
| a szelek hasznodra vannak, Cynthia, bár távol vagy | |
| a szenátusból eltávolítottak neve mellé feljegyzi a megrovást | |
| a szomszédoknak megparancsolta, hogy magukat és övéiket tartsák távol a jogtalanságoktól és az erőszakoskodástól | finitimis imperavit, ut ab iniuria et maleficio se supsque prohiberent |
| a távolban (hely) határozószó | porroadverb |
| a távoli nyugat | |
| a távollétben | |
| a távollévő nem örököl | |
| a távollévő nélkülöz (aki nem jön idejében, annak nem jut) | |
| a távolság 600 lábnyi | |
| a világ legtávolibb része | |
| a város kormányzója (a consul távollétében) | |
| aki távol élt a világ zajától, az boldogan élt (a magányban boldog, itt nem irigyli senki) (Ovidius) | |
| aki távol élt a világ zajától, boldogan élt | |
| annyira távol áll | |
| annyira távol áll ~, hogy ~, hogy inkább még ~ | |
| annyira távol áll ~, hogy ~, hogy sőt ~ | |
| atyja távollétében | |
| az az ember, ott (aki távol van) | |
| az egér még az ágyra is felugrik, ha tudja, hogy távol a macska | |
| az iris egy részének műtéti eltávolítása | iridectomia [~ae]F |
| bizonyos távolságnyira a földbe szúr | dissero [sevi, situs](3rd) |
| bizonyos távolságnyira a földbe szúrt melléknév | dissitus [dissita, dissitum]adjective |
| boldog, aki távol tartja magát a zajos hivataloktól, mint a régiek tették (Horatius) | |
| bűvöléssel eltávolít ige | recanto [recantare, recantavi, recantatus](1st) |
| e helytől legyen majd távol rossz gonosz szándék | |
| egy pontnak a függőleges tengelytől mért távolsága | abscissa [~ae]F |
| egyenlő távolságra |
