házasságkötés înseamnă în Germană
| Maghiară | Germană |
|---|---|
| házasságkötés főnév | die Eheschließung [der Eheschließung; die Eheschließungen]◼◼◼ »Substantiv die Heirat [der Heirat; die Heiraten]◼◼◼ »Substantiv die Trauung [der Trauung; die Trauungen]◼◼◻ »Substantiv |
| házasságkötés főnév vall | der Eheabschluß »Substantiv |
| házasság(kötés) előtti kifejezés | vorehelich »Adjektiv |
| házasságkötés szempontjából cselekvőképes kifejezés jog | |
| házasságkötési cselekvőképesség kifejezés jog | die Ehemündigkeit »Substantiv |
| házasságkötési képesség kifejezés | die Heiratsfähigkeit »Substantiv |
| házasságkötési tanú kifejezés | der Trauzeuge [des Trauzeugen; die Trauzeugen] »Substantiv |
| házasságkötési tilalom kifejezés | das Eheverbot [des Eheverbot(e)s; die Eheverbote]◼◼◼ »Substantiv |
| házasságkötésre képes kifejezés | heiratsfähig »Adjektiv |
| házasságkötésre képes kifejezés jog | |
| házasságkötésre való jog kifejezés | die Ehefähigkeit [der Ehefähigkeit; die Ehefähigkeiten]◼◼◼ »Substantiv |
| a házasságkötéshez megkívánt életkor betöltése kifejezés jog | die Ehemündigkeit »Substantiv |
| a házasságkötéshez szükséges kort betöltött | |
| igen szó (házasságkötéskor) főnév | das Jawort [des Jawort(e)s; die Jaworte] »Substantiv |
| kölcsönös házasságkötési szándék kifejezés vall | der Ehekonsens »Substantiv |
| polgári házasságkötés kifejezés | die Ziviltrauung [der Ziviltrauung; die Ziviltrauungen] »Substantiv |
| tanúsítvány házasságkötés céljára kifejezés | das Ehefähigkeitszeugnis »Substantiv |
| távházasságkötés főnév | die Ferntrauung [der Ferntrauung; die Ferntrauungen] »Substantiv |
