házasságkötés betyr tysk
| Ungarsk | Tysk |
|---|---|
| házasságkötés főnév | die Eheschließung [der Eheschließung; die Eheschließungen]◼◼◼Substantiv die Heirat [der Heirat; die Heiraten]◼◼◼Substantiv die Trauung [der Trauung; die Trauungen]◼◼◻Substantiv |
| házasságkötés főnév vall | der Eheabschluss◼◻◻Substantiv |
| házasság(kötés) előtti kifejezés | vorehelichAdjektiv |
| házasságkötés szempontjából cselekvőképes kifejezés jog | ehemündigAdjektiv |
| házasságkötési cselekvőképesség kifejezés jog | die EhemündigkeitSubstantiv |
| házasságkötési képesség kifejezés | die HeiratsfähigkeitSubstantiv |
| házasságkötési tanú kifejezés | der Trauzeuge [des Trauzeugen; die Trauzeugen]Substantiv |
| házasságkötési tilalom kifejezés | das Eheverbot [des Eheverbot(e)s; die Eheverbote]◼◼◼Substantiv |
| házasságkötésre képes kifejezés | heiratsfähigAdjektiv |
| házasságkötésre képes kifejezés jog | ehefähigAdjektiv |
| házasságkötésre való jog kifejezés | die Ehefähigkeit [der Ehefähigkeit; die Ehefähigkeiten]◼◼◼Substantiv |
| a házasságkötéshez megkívánt életkor betöltése kifejezés jog | die EhemündigkeitSubstantiv |
| a házasságkötéshez szükséges kort betöltött | |
| igen szó (házasságkötéskor) főnév | das Jawort [des Jawort(e)s; die Jaworte]Substantiv |
| kölcsönös házasságkötési szándék kifejezés vall | der EhekonsensSubstantiv |
| polgári házasságkötés kifejezés | standesamtliche Trauung◼◼◼Phrase die Ziviltrauung [der Ziviltrauung; die Ziviltrauungen]Substantiv |
| tanúsítvány házasságkötés céljára kifejezés | das EhefähigkeitszeugnisSubstantiv |
| távházasságkötés főnév | die Ferntrauung [der Ferntrauung; die Ferntrauungen]Substantiv |
