starr înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| aufstarren [starrte auf; hat aufgestarrt] Verb | feltornyosulva állkifejezés mereven bámulkifejezés mozdulatlanul mered a magasbakifejezés rámeredige |
| halsstarrig [halsstarriger; am halsstarrigsten] Adjektiv [ˈhalsˌʃtaʁɪç] | makacs◼◼◼melléknév nyakas◼◼◼melléknév konok◼◼◻melléknév |
| er starrt mich an | rám bámul◼◼◼ rám mered◼◼◼ |
| erstarren [erstarrte; ist erstarrt] Verb [ɛɐ̯ˈʃtaʁən] | megdermed◼◼◼ige megszilárdul◼◼◼ige megmerevedik◼◼◼ige megkeményedik (cement, stb.)◼◻◻ige (meg)köt (cement, stb.)ige |
| die Erstarrung [der Erstarrung; —] Substantiv [ɛɐ̯ˈʃtaʁʊŋ] | dermedtség◼◼◼főnév megfagyásfőnév |
| Erstarrungsgestein | |
| es macht das Blut erstarren | megfagyasztja a vért (az ember ereiben)átv vérfagyasztóátv |
| die Genickstarre [der Genickstarre; —] Substantiv [ɡəˈnɪkˌʃtaʁə] | halántéki merevségkifejezés |
| die Halsstarrigkeit [der Halsstarrigkeit; —] Substantiv [ˈhalsˌʃtaʁɪçkaɪ̯t] | csökönyösség◼◼◼főnév konokság◼◼◼főnév nyakasságfőnév |
| ins Blaue starren | |
| die Kältestarre Substantiv | dermedt állapotkifejezés hipotermiás dermedtségkifejezés |
| die Leichenstarre [der Leichenstarre; die Leichenstarren] Substantiv [ˈlaɪ̯çn̩ˌʃtaʁə] | hullamerevség◼◼◼főnév |
| die Muskelstarre Substantiv | izommerevség◼◼◼főnév az izomzat megmerevedésekifejezés hullamerevségfőnév |
| die Nackenstarre Substantiv | nyakszirtmerevedésfőnév |
| die Totenstarre [der Totenstarre; die Totenstarren] Substantiv [ˈtoːtn̩ˌʃtaʁə] | hullamerevség◼◼◼főnévBeállt a hullamerevség. = Die Totenstarre ist schon eingetreten. |
| die Trockenstarre Substantiv | anhidrobiózisfőnév |
| unstarr | |
| waffenstarrend Adjektiv | állig felfegyver(ke)zettkifejezés |
| die Winterstarre [der Winterstarre; —] Substantiv | téli merevség◼◼◼kifejezés |
| der Wundstarrkrampf [des Wundstarrkrampf(e)s; —] Substantiv [vʊntˈʃtaʁkʁamp͡f] | tetanusz◼◼◼főnév merevgörcs◼◼◼főnév |
