schein înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| die Auflösungserscheinung [der Auflösungserscheinung; die Auflösungserscheinungen] Substantiv | bomlási jelenségkifejezés |
| die Aufnahmebescheinigung Substantiv | felvételi igazolás◼◼◼kifejezés |
| aufscheinen [schien auf; ist aufgeschienen] Verb [ˈaʊ̯fˌʃaɪ̯nən] | megjelenik◼◼◼ige felbukkan◼◻◻ige feltűnik◼◻◻ige |
| der Augenschein [des Augenschein(e)s; —] Substantiv [ˈaʊ̯ɡn̩ˌʃaɪ̯n] gehoben | szemrevételezés◼◼◼főnév szemle◼◼◼főnév megszemlélés◼◻◻főnév |
| augenscheinlich Adverb [ˈaʊ̯ɡn̩ˌʃaɪ̯nlɪç] | szemlátomást◼◼◻határozószó |
| die Ausfallserscheinung [der Ausfallserscheinung; die Ausfallserscheinungen] Substantiv | kihagyás (emlékezet)főnév |
| die Ausfuhrbescheinigung Substantiv | kiviteli igazolás◼◼◼kifejezés |
| der Ausklarierungsschein Substantiv | hajóvámkezelési papírkifejezés |
| der Auslieferungsschein Substantiv | kiszállítási elismervénykifejezés kiszolgáltatási jegykifejezés szállítójegyfőnév |
| der Auslosungsschein Substantiv | sorsjegyfőnév |
| die Ausnahmeerscheinung [der Ausnahmeerscheinung; die Ausnahmeerscheinungen] Substantiv [ˈaʊ̯snaːməʔɛɐ̯ˌʃaɪ̯nʊŋ] | kivételes jelenség◼◼◼kifejezés ritka tüneménykifejezés |
| die Auszahlungsbescheinigung Substantiv | kifizetési igazoláskifejezés |
| der Bankschein Substantiv | bankjegy◼◼◼főnév bankutalványfőnév |
| beaugenscheinigen [beaugenscheinigte; hat beaugenscheinigt] Verb [bəˈʔaʊ̯ɡn̩ˌʃaɪ̯nɪɡn̩] | láttamozige megszemlélige megtekintige szemügyre veszkifejezés |
| die Begleiterscheinung [der Begleiterscheinung; die Begleiterscheinungen] Substantiv [bəˈɡlaɪ̯tʔɛɐ̯ˌʃaɪ̯nʊŋ] | kísérő jelenség◼◼◼kifejezés |
| der Begleitschein [des Begleitschein(e)s; die Begleitscheine] Substantiv | bárcafőnév feladószelvényfőnév kísérő íratkifejezés kísérő jegykifejezés |
| der Behandlungsschein Substantiv | kezelési lapkifejezés |
| der Benzingutschein [des Benzingutschein(e)s; die Benzingutscheine] Substantiv | benzinjegyfőnév |
| der Berechtigungsschein [des Berechtigungsschein(e)s; die Berechtigungsscheine] Substantiv | jogosítvány◼◼◼főnév |
| bescheinen [beschien; hat beschienen] Verb [bəˈʃaɪ̯nən] | megvilágít◼◼◼ige rásüt◼◼◻ige |
| bescheinigen [bescheinigte; hat bescheinigt] Verb [bəˈʃaɪ̯nɪɡn̩] | igazol◼◼◼ige tanúsít◼◼◼ige elismer◼◼◻ige nyugtáz◼◻◻ige |
