rede înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| der Redeschluss Substantiv | beszéd befejezésekifejezés |
| der Redeschwall [des Redeschwall(e)s; die Redeschwalle] Substantiv [ˈʁeːdəˌʃval] | beszédfolyamfőnév |
| der Redestreit Substantiv | szópárbajfőnév |
| abreden [redete ab; hat abgeredet] Verb [ˈapˌʁeːdn̩] | elvitat◼◼◼ige lebeszél◼◼◻ige megállapodik◼◻◻ige |
| anreden [redete an; hat angeredet] Verb [ˈanˌʁeːdn̩] | megszólít◼◼◼igeHogy mer megszólítani!? = Wie können Sie es wagen mich anzureden? |
| aufreden [redete auf; hat aufgeredet] Verb | rábeszélige rátukmálige |
| ausreden [redete aus; hat ausgeredet] (jm etw/jn) Verb [ˈaʊ̯sˌʁeːdn̩] | lebeszél (vkit vmiről/vkiről)◼◼◼igeErről nem lehet lebeszélni. = Das lasse ich mir nicht ausreden. |
| ausreden [redete aus; hat ausgeredet] Verb [ˈaʊ̯sˌʁeːdn̩] | végigmond◼◻◻ige kimond◼◻◻ige megbeszél (alaposan)◼◻◻ige megmondige |
| daherreden [redete daher; hat dahergeredet] Verb [daˈheːɐ̯ˌʁeːdn̩] | összevissza beszél◼◼◼kifejezés jár a szájakifejezés összevissza fecsegkifejezés ostobán fecsegkifejezés vaktában fecsegkifejezés |
| dareinreden [redete darein; hat dareingeredet] Verb | belebeszélige beleszólige |
| dazwischenreden [redete dazwischen; hat dazwischengeredet] Verb | közbeszól◼◼◼ige beleszólige |
| drauflosreden [redete drauflos; hat drauflosgeredet] Verb | meggondolatlanul beszélni kezdkifejezés összevissza beszélkifejezés összevissza fecsegkifejezés |
| dreinreden [redete drein; hat dreingeredet] Verb | beleszól◼◼◼ige |
| durcheinanderreden [redete durcheinander; hat durcheinandergeredet] Verb | összevissza beszélkifejezés zagyván összevissza beszélkifejezés |
| einreden [redete ein; hat eingeredet] Verb | meggyőz◼◼◼ige rábeszél◼◼◻ige rávesz◼◻◻ige beleszól◼◻◻ige rábírige |
| (he)rausreden [redete (he)raus; hat (he)rausgeredet] Verb | kifogásokat mondkifejezés |
| herbeireden [redete herbei; hat herbeigeredet] Verb | mellébeszélige |
| herumreden [redete herum; hat herumgeredet] Verb [hɛˈʁʊmˌʁeːdn̩] | összevissza beszélkifejezés |
| hineinreden [redete hinein; hat hineingeredet] Verb | belebeszél◼◼◼ige |
