fix înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| das Fixiersalz Substantiv | rögzítősófőnév |
| die Fixierschraube Substantiv | tartócsavarfőnév |
| die Fixierstation Substantiv | előhívó állomáskifejezés |
| der Fixierstift Substantiv | jelzőtollfőnév |
| das Fixierstück Substantiv | tartórészfőnév |
| die Fixierung [der Fixierung; die Fixierungen] Substantiv [fɪˈksiːʁʊŋ] | rögzítés◼◼◼főnév fixáció◼◼◻főnév megállapításfőnév lelki komplexuskifejezés tartósításfőnév |
| die Fixigkeit [der Fixigkeit; —] Substantiv [ˈfɪksɪçkaɪ̯t] | gyorsaságfőnév készségfőnév pontosságfőnév |
| Fixkauf | |
| der Fixkauf Substantiv | jövőbeni vételkifejezés |
| die Fixkosten [—; die Fixkosten] Substantiv | állandó költségek◼◼◼kifejezés fixköltségekfőnév |
| der Fixpunkt Substantiv | rögzített pont◼◼◼kifejezés álló pontkifejezés |
| der Fixpunktwiederanlauf Substantiv | megadott pontról újrainduláskifejezés |
| der Fixstern [des Fixstern(e)s; die Fixsterne] Substantiv [ˈfɪksˌʃtɛʁn] | állócsillag◼◼◼főnév |
| die Fixzeit [der Fixzeit; die Fixzeiten] Substantiv | fix idő◼◼◼kifejezés |
| das Affix [des Affixes; die Affixe] Substantiv [ˈafɪks] | toldalék◼◼◼főnév affixumfőnév |
| die Affixation Substantiv | toldalékolásfőnév |
| In der Stube steht schon der Osterstrauß, im Winkel hängt ein Kruzifix. | A szalonban már ott van a húsvéti csokor, a sarokban pedig ott függ a feszület. |
| das Infix [des Infixes; die Infixe] Substantiv [ɪnˈfɪks] | infixum◼◼◼főnév |
| der Jour-fixe Substantiv | tanácskozás napjakifejezés |
| das Kruzifix [des Kruzifixes; die Kruzifixe] Substantiv [ˈkʁuːt͡sifɪks] | feszület◼◼◼főnévLetakarta a feszületet a falon és elővett egy pisztolyt a íróasztalfiókból. = Er verhüllte das Kruzifix an der Wand und nahm aus der Schreibtischschublade eine Pistole. |
| der Kruzifixus [des Kruzifixus; —] Substantiv | a Megfeszítettkifejezés |
| das Präfix [des Präfixes; die Präfixe] Substantiv [ˈpʁɛːfɪks] | előtag◼◼◼főnév prefixum◼◻◻főnév előképző◼◻◻főnév eléje beszúrkifejezés eléje teszkifejezés eléje toldkifejezés előragfőnév |
| das Suffix [des Suffixes; die Suffixe] Substantiv [ˈzʊfɪks] Sprachwissenschaft | rag◼◼◼főnév képző◼◼◻főnév |
