Húngaro | Alemão |
---|---|
kényszerít ige | zwingen [zwang; hat gezwungen]◼◼◼Verb nötigen [nötigte; hat genötigt]◼◼◻Verb zwängen [zwängte; hat gezwängt]◼◻◻Verb |
kényszerít vmire kifejezés | bemüßigen [bemüßigte; hat bemüßigt]Verb |
kényszeríteni | bemüßigt[bəˈmyːsɪçt] |
kényszerített | gezwungen◼◼◼[ɡəˈt͡svʊŋən]Senki sem kényszerített téged semmire. = Niemand hat dich zu irgendetwas gezwungen. zwang◼◼◼[t͡svaŋ] |
kényszerítette | |
kényszeríti magát kifejezés | abringen (sich) [rangab; hat abgerungen]Verb |
kényszerítve | zwangsweise◼◼◼[ˈt͡svaŋsˌvaɪ̯zə] |
kényszerítve kér kifejezés átv | bohren [bohrte; hat gebohrt]Verb |
kényszerítés főnév | die Nötigung [der Nötigung; die Nötigungen]◼◼◼Substantiv |
kényszerítő melléknév | zwingend◼◼◼Adjektiv verbindlich [verbindlicher; am verbindlichsten]◼◼◻Adjektiv imperativ [imperativer; am imperativsten]◼◻◻Adjektiv befehlerischAdjektiv zwängendAdjektiv |
kényszerítő főnév | die Zwangsläufigkeit [der Zwangsläufigkeit; die Zwangsläufigkeiten]Substantiv |
kényszerítő erő kifejezés | die Koerzitivkraft◼◼◼Substantiv |
kényszerítő eszköz kifejezés | das Zwangsmittel [des Zwangsmittels; die Zwangsmittel]◼◼◼Substantiv |
kényszerítő intézkedés kifejezés | die Zwangsmaßnahme [der Zwangsmaßnahme; die Zwangsmaßnahmen]◼◼◼Substantiv |
(bosszantással) kikényszerít ige | abärgern [abärgerte; ist abärgert]Verb |
a legyőzöttekre rákényszerített, számukra előnytelen béke ( föként Versaillesi Békeszerződés esetében használatos) kifejezés | der GewaltfriedenSubstantiv |
a rendszer kényszerítő ereje kifejezés | der Systemzwang [des Systemzwang(e)s; die Systemzwänge]Substantiv |
bekényszerít ige | eindrängen [drängte ein; ist eingedrängt]Verb einzwängen [zwängte ein; hat eingezwängt]Verb |
bekényszerítés főnév | die Einzwängung [der Einzwängung; die Einzwängungen]Substantiv |
belekényszerít ige | hineinzwängen [zwängte hinein; hat hineingezwängt]Verb |
elfog (ellenséges hajót kikötőbe kényszerít) ige hajó | aufbringen [brachte auf; hat aufgebracht]◼◼◼Verb |
ellentmondással kikényszerít kifejezés | abtrotzen [trotzte ab; hat abgetrotzt]Verb |
kikényszerít ige | erzwingen [erzwang; hat erzwungen]◼◼◼Verb einfordern [forderte ein; hat eingefordert]◼◻◻Verb abringen [rangab; hat abgerungen]◼◻◻Verb abnötigen [nötigte ab; hat abgenötigt]Verb |
kikényszerít (kínzással) ige | abquälen [quälte ab; hat abgequält]Verb |
kikényszeríthető | erzwingbar◼◼◼ |
kikényszerítés főnév | die Durchsetzung [der Durchsetzung; —]◼◼◼Substantiv |
kikényszerítő melléknév | abjagendAdjektiv |
nem kényszerített | ungezwungen◼◼◼[ˈʊnɡəˌˈt͡svʊŋən] |
odakényszerít ige | hindrängen [drängte hin; hat hingedrängt]Verb |