Deutsch | Ungarisch |
---|---|
ausfegen [fegte aus; hat ausgefegt] Verb | kisöpör◼◼◼ige |
der Ausfeger [des Ausfegers; die Ausfeger] Substantiv | (szőr)söprűfőnév kiseprő (ember)főnév |
das Ausfegsel Substantiv | szemét(kupac)főnév |
ausfeilen [feilte aus; hat ausgefeilt] Verb | reszel◼◼◼ige kicsiszolige kiráspolyozige kireszelige ráspolyozige |
ausfertigen [fertigte aus; hat ausgefertigt] Verb | kiállít (okmányt, iratot)◼◼◼ige elkészít◼◼◻kifejezés hivatalosan aláírkifejezés |
der Ausfertiger Substantiv | kiadmányozófőnév kiadványozófőnév kiállító (iraté)főnév ügyintézőfőnév |
die Ausfertigung [der Ausfertigung; die Ausfertigungen] Substantiv [ˈaʊ̯sˌfɛʁtɪɡʊŋ] | (irat)készítés◼◼◼főnév (irat)kiállítás◼◼◼főnév (irat)példányfőnév elkészült iratkifejezés |
ausfetten [fettete aus; hat ausgefettet] Verb | kizsírozige zsírral kikenkifejezés zsírtalanítige |
ausfiltern [filterte aus; hat ausgefiltert] Verb | kiszűr◼◼◼ige |
ausfilzen [filzte aus; hat ausgefilzt] Verb | hajat szétbontkifejezés nemezzel bevonkifejezés összecsomósodott fonalatkifejezés szétcsomózige |
ausfinden [fand aus; hat ausgefunden] Verb | kitalál◼◼◼ige megtalál◼◻◻ige felfedezige hazudikige lódítige |
ausfinden (sich) [fand sich aus; hat sich ausgefunden] Verb | eligazodikige feltalálja magátkifejezés kiigazodikige |
ausfindig machen Verb [ˈaʊ̯sfɪndɪç ˌmaxn̩] | felfedez◼◼◼ige kiderít◼◼◻ige |