Deutsch | Ungarisch |
---|---|
auflösen (sich) [löste sich auf; hat sich aufgelöst] Verb | megoldódik◼◼◻ige tisztázódik◼◻◻ige kioldódikige kibomlikige |
auslösen (sich) [löste sich aus; hat sich ausgelöst] Verb | működésbe lép◼◼◼kifejezés |
lostrennen | |
lostreten [trat los; hat losgetreten] Verb | kezdeményez◼◼◼ige elkezd◼◼◻ige lerúgige letaposige |
die Lostrommel [der Lostrommel; die Lostrommeln] Substantiv | állítható (kötél)dobfőnév forgódobfőnév laza dobkifejezés |
aufgelöst Adjektiv [ˈaʊ̯fɡəˌløːst] | ideges◼◼◼melléknév összezavarodott◼◻◻melléknév zavarodott◼◻◻melléknév elcsigázottmelléknév megbomlott elméjűkifejezés |
ausgelost Adjektiv [ˈaʊ̯sɡəˌloːst] | kisorsolt◼◼◼melléknév |
der Nebel löst sich auf | |
Die Sache hat sich in Rauch aufgelöst. | |
das Eigenkloster Substantiv | magánkolostorfőnév |
erlösen [erlöste; hat erlöst] Verb [ɛɐ̯ˈløːzn̩] | megvált◼◼◼ige megszabadít◼◼◻igeA hercegnőt megszabadította a varázsló az átok alól. = Die Prinzessin wurde von dem Zauber erlöst. felszabadít◼◼◻ige kiszabadít◼◼◻ige |
ablösen (sich) [flöste sich ab; hat sich abgelöst] Verb | leválik◼◼◼ige leoldódikige |
das Frauenkloster Substantiv | apácakolostor◼◼◼főnév (apáca)zárdafőnév |
glosen [gloste; hat geglost] Verb | hamvadozikige izzikige parázslikige pislákolige pislogige |
gelöst [ɡəˈløːst] | megoldott◼◼◼Minden problémát megoldott. = Er hat jedes Problem gelöst. szabad◼◼◻ nem kötött◼◻◻ |