Немецкий-Венгерский словарь »
mensch означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| der Urmensch [des Urmenschen; die Urmenschen] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌmɛnʃ] | ősember◼◼◼főnévAz ősember őserdőben élt. = Der Urmensch lebte im Urwald. |
| urmenschlich | |
| vermenschliche [fɛɐ̯ˈmɛnʃlɪçə] | |
| vermenschlichen [vermenschlichte; hat vermenschlicht] Verb [fɛɐ̯ˈmɛnʃlɪçn̩] | emberiesít◼◼◼ige |
| vermenschlicht [fɛɐ̯ˈmɛnʃlɪçt] | |
| die Vermenschlichung [der Vermenschlichung; die Vermenschlichungen] Substantiv [fɛɐ̯ˈmɛnʃlɪçʊŋ] | emberré válás◼◼◼kifejezés emberszerű ábrázoláskifejezés emberszerű szemléletkifejezés |
| der Vernunftmensch [des Vernunftmenschen; die Vernunftmenschen] Substantiv | észemberfőnév |
| der Verstandesmensch [des Verstandesmenschen; die Verstandesmenschen] Substantiv [fɛɐ̯ˈʃtandəsˌmɛnʃ] | értelmi ember◼◼◼kifejezés |
| der Vormensch [des Vormenschen; die Vormenschen] Substantiv | előember◼◼◼főnév ősember◼◼◻főnév anthropusfőnév |
| der Vorzeitmensch [des Vorzeitmenschen; die Vorzeitmenschen] Substantiv | ősember◼◼◼főnév |
| Wieviele Sprachen du sprichst, sooft mal bist du Mensch. | |
| Wirkung auf den Menschen | |
| die Zusammenschaltung Substantiv | összekapcsolás◼◼◼főnév |
| zusammenscharen [zusammenscharte; hat zusammenschart] Verb [t͡suˈzamənˌʃaːʁən] | (ácsolatot) „sarol”kifejezés összegyűlikige összeverődikige vápába illesztkifejezés völgyelige |
| zusammenscharren [scharrte zusammen; hat zusammengescharrt] Verb [t͡suˈzamənˌʃaʁən] | összekaparige |
| die Zusammenschau [der Zusammenschau; die Zusammenschauen] Substantiv [t͡suˈzamənˌʃaʊ̯] | szinopszis◼◼◼főnév egybevetés◼◼◻főnév összefoglalás◼◻◻főnév közös alapon való szemléletmódkifejezés rövid áttekintéskifejezés |
| zusammenscheißen [schiss zusammen; hat zusammengeschissen] Verb [t͡suˈzamənˌʃaɪ̯sn̩] | alaposan lehordkifejezés összeteremtige |
| zusammenschießen [schoss zusammen; hat zusammengeschossen] Verb [t͡suˈzamənˌʃiːsn̩] | szétlő◼◼◼ige halomra lőkifejezés összelőige rakásra lőkifejezés |
| zusammenschlagen [schlug zusammen; hat zusammengeschlagen] Verb [t͡suˈzamənˌʃlaːɡn̩] | összever◼◼◼ige összecsap◼◼◻ige |
| zusammenschließen [schloss zusammen; hat zusammengeschlossen] Verb [t͡suˈzamənˌʃliːsn̩] | egyesít◼◼◼ige összefog◼◼◼ige összezárige |
