Немецкий-Венгерский словарь »

kampf означает в венгерский

НемецкийВенгерский
der Kampf [des Kampf(e)s; die Kämpfe] Substantiv
[kamp͡f]

harc◼◼◼főnévNe add fel a harcot! = Gib den Kampf nicht auf!

küzdelem◼◼◼főnévAz élet küzdelem. = Das Leben ist ein Kampf.

verseny◼◼◻főnév
sport
Versenyben állunk az idővel. = Wir kämpfen gegen die Zeit.

viadal◼◻◻főnév
sport

der Kampfabschnitt Substantiv

harc részletekifejezés

die Kampfabstimmung [der Kampfabstimmung; die Kampfabstimmungen] Substantiv
[ˈkamp͡fʔapˌʃtɪmʊŋ]

harci választáskifejezés

die Kampfankündigung Substantiv

hadüzenetfőnév

die Kampfansage [der Kampfansage; die Kampfansagen] Substantiv

hadüzenet◼◼◼főnév

der Kampfanzug [des Kampfanzug(e)s; die Kampfanzüge] Substantiv
[ˈkamp͡fʔanˌt͡suːk]

harciruhafőnév

die Kampfanzüge Substantiv
[ˈkamp͡fʔanˌt͡syːɡə]

katonaruhákfőnév

die Kampfarena Substantiv

aréna◼◼◼főnév

die Kampfart Substantiv

harcmodor◼◼◼főnév

harcmódfőnév

der Kampfauftrag [des Kampfauftrag(e)s; die Kampfaufträge] Substantiv

harci megbízáskifejezés

die Kampfbahn [der Kampfbahn; die Kampfbahnen] Substantiv

versenypálya◼◼◼főnév
sport

küzdőtér◼◻◻főnév

sportpályafőnév

die Kampfbegierde Substantiv

harci vágy◼◼◼kifejezés

kötekedésfőnév

verekedős természetkifejezés

veszekedős természetkifejezés

összeférhetetlen természetkifejezés

kampfbegierig

harcra vágyik

kampfbegierig Adjektiv

agresszívmelléknév

kampfbereit

harcra kész◼◼◼

die Kampfbereitschaft Substantiv

harckészség◼◼◼főnév

kampfbetont Adjektiv
Sport

harcos◼◼◼melléknév

küzdőmelléknév

der Kampfer [des Kampfers; —] Substantiv
[ˈkamp͡fɐ]

kámfor◼◼◼főnév

fadesztillációval előállított vegyületkifejezés

kampferfahren Adjektiv

harcban gyakorlottkifejezés

harcban tapasztaltkifejezés

die Kampferfahrung Substantiv

hadgyakorlatfőnév

kampferprobt

harcedzett◼◼◼

einkampfern [kampferte ein; hat eingekampfert] Verb

fadesztillációval előállított vegyülettel kezelkifejezés

kampfesfreudig Adjektiv

agresszívmelléknév

die Kampfeslust [der Kampfeslust; —] Substantiv
[ˈkamp͡fəsˌlʊst]

harci kedv◼◼◼kifejezés

kampfeslustig [kampfeslustiger; am kampfeslustigsten] Adjektiv
[ˈkamp͡fəsˌlʊstɪç]

agresszívmelléknév

der Kampfeslärm Substantiv

harci lármakifejezés

kampffertig

harcra kész

12