Немецкий-Венгерский словарь »

beweis означает в венгерский

НемецкийВенгерский
die Beweisstelle Substantiv

bizonyító szöveghelykifejezés

előfordulási helykifejezés

das Beweisstück [des Beweisstück(e)s; die Beweisstücke/(selten oder unüblich:) Beweisstücker] Substantiv
[bəˈvaɪ̯sˌʃtʏk]

tárgyi bizonyíték◼◼◼kifejezés
jog

den Beweis erbringen

bebizonyít◼◼◼

den Beweis erbringen Phrase

vmire bizonyítékot szolgáltatkifejezés

ein handfester Beweis

nyomós bizonyíték

ein schlagender Beweis

döntő bizonyíték◼◼◼

der Freundschaftsbeweis [des Freundschaftsbeweises; die Freundschaftsbeweise] Substantiv
[ˈfʁɔɪ̯ntʃaft͡sbəˌvaɪ̯s]

a barátság jelekifejezés

der Gegenbeweis [des Gegenbeweises; die Gegenbeweise] Substantiv
[ˈɡeːɡn̩bəˌvaɪ̯s]

ellenbizonyíték◼◼◼főnév

der Gnadenbeweis Substantiv

kegyelem bebizonyításakifejezés

der Gottesbeweis [des Gottesbeweises; die Gottesbeweise] Substantiv
[ˈɡɔtəsbəˌvaɪ̯s]

istenbizonyíték◼◼◼főnév

istenérv◼◼◻főnév

der Gunstbeweis [des Gunstbeweises; die Gunstbeweise] Substantiv

szimpátia kifejezésekifejezés

der Indizienbeweis [des Indizienbeweises; die Indizienbeweise] Substantiv
[ɪnˈdiːt͡si̯ənbəˌvaɪ̯s]

indikációs bizonyítékkifejezés

körbeweise Adverb

kosárszámrahatározószó

der Liebesbeweis [des Liebesbeweises; die Liebesbeweise] Substantiv
[ˈliːbəsbəˌvaɪ̯s]

a szerelem◼◼◼kifejezés

szeretet tanújelekifejezés

der Prima-facie-Beweis Substantiv

bizonyíték az első benyomás alapjánkifejezés

probeweise [ˈpʁoːbəˌvaɪ̯zə]

próbaképpen◼◼◼

mutatóban

mutatványképpen

der Sachbeweis Substantiv

tárgyi bizonyíték◼◼◼kifejezés
jog

der Schuldbeweis [des Schuldbeweises; die Schuldbeweise] Substantiv
[ˈʃʊltbəˌvaɪ̯s]

bűnösség bizonyítékakifejezés

unbeweisbar Adjektiv
[ʊnbəˈvaɪ̯sbaːɐ̯]

bizonyíthatatlan◼◼◼melléknév

unbeweisbar [ʊnbəˈvaɪ̯sbaːɐ̯]

be nem bizonyítható

unter Beweis stellen

bebizonyít◼◼◼

der Urkundenbeweis Substantiv

okirattal való bizonyításkifejezés

der Vertrauensbeweis [des Vertrauensbeweises; die Vertrauensbeweise] Substantiv
[fɛɐ̯ˈtʁaʊ̯ənsbəˌvaɪ̯s]

bizalom jele◼◼◼kifejezés

bizalom zálogakifejezés

der Wahrheitsbeweis [des Wahrheitsbeweises; die Wahrheitsbeweise] Substantiv
[ˈvaːɐ̯haɪ̯t͡sbəˌvaɪ̯s]

valódiság bizonyításakifejezés

valóság bizonyításakifejezés

der Zeugenbeweis Substantiv

bizonyítás tanúval◼◼◼kifejezés

tanúbizonyításfőnév

der Zirkelbeweis Substantiv

circulus vitiosuskifejezés

körben forgó bizonyításfőnév

12