arg означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| ärgern, sich [ärgerte sich; hat sich geärgert] (über jn/etw) Verb | mérgelődik (vkin/vmin)◼◼◻ige |
| das Ärgernis [des Ärgernisses; die Ärgernisse] Substantiv [ˈɛʁɡɐnɪs] | bosszúság◼◼◼főnév |
| herumärgern [ärgerte sich herum; hat sich herumgeärgert] Verb [hɛˈʁʊmˌʔɛʁɡɐn] | bosszankodikige |
| totärgern [ärgerte sich tot; hat sich totgeärgert] Verb [ˈtoːtˌʔɛʁɡɐn] | agyon mérgelődi magátkifejezés halálra mérgelődi magátkifejezés |
| das Arginin [des Arginins; die Arginine] Substantiv [aʁɡiˈniːn] | arginin◼◼◼főnév |
| die Arglist [der Arglist] Substantiv [ˈaʁkˌlɪst] | álnokság◼◼◼főnév |
| arglistig [arglistiger; am arglistigsten] Adjektiv [ˈaʁkˌlɪstɪç] | alattomos◼◼◼melléknév álnok◼◼◼melléknév sunyimelléknév |
| arglos [argloser; am arglosesten] Adjektiv [ˈaʁkˌloːs] | gyanútlan◼◼◼melléknév ártatlan◼◼◼melléknév jámbor◼◼◻melléknév jóhiszemű◼◻◻melléknév |
| die Arglosigkeit [der Arglosigkeit] Substantiv [ˈaʁkˌloːzɪçˌkaɪ̯t] | ártatlanság◼◼◼főnév gyanútlanság◼◻◻főnév jóhiszeműség◼◻◻főnév |
| das Argon [des Argons] Substantiv [ˈaʁɡɔn] | argon◼◼◼főnév |
| der Argonaut [des Argonaut; die Argonauten] Substantiv [ˌaʁɡoˈnaʊ̯t] griechische Mythologie | argonauta (argonauták)◼◼◼főnév |
| der Argonaut [des Argonaut; die Argonauten] Substantiv [ˌaʁɡoˈnaʊ̯t] | hajóspolipállatnév |
| das der Argot [des Argots; die Argots] Substantiv [aʁˈɡoː] | argó◼◼◼főnév tolvajnyelv◼◼◻főnév jassznyelvfőnév szakmai tolvajnyelvkifejezés |
| das Argument [des Argument(e)s; die Argumente] Substantiv [aʁɡuˈmɛnt] | érv◼◼◼főnévMegérted az én érveimet? = Verstehst du meine Argumente? argumentum◼◼◻főnév |
| die Argumentation [der Argumentation; die Argumentationen] Substantiv [aʁɡumɛntaˈt͡si̯oːn] | érvelés◼◼◼főnév bizonyítás◼◻◻főnév argumentálásfőnév |
| argumentativ [argumentativer; am argumentativsten] Adjektiv [aʁɡumɛntaˈtiːf] bildungssprachlich | érvelési◼◼◼melléknév bizonyító erejűkifejezés érvelésbelimelléknév érveléshez jól használhatókifejezés |
| das Argumentbyte Substantiv | argumentbájtfőnév |
| die Argumententabelle Substantiv | függvényváltozók táblázatakifejezés |
| das Argumententeil Substantiv | érv részekifejezés paraméter részekifejezés |
| argumentieren [argumentierte; hat argumentiert] Verb [aʁɡumɛnˈtiːʁən] | érvel◼◼◼ige argumentál◼◻◻ige |
| das Argumentieren Substantiv | érvelés◼◼◼főnév |
