ambo означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| der Ambo [des Ambos; die Ambos] Substantiv [ˈambo] | ambó◼◼◼főnév kéttalálatos a lottónkifejezés olvasóemelvényfőnév |
| der Amboss [des Ambosses; die Ambosse] Substantiv [ˈambɔs] | üllő◼◼◼főnévAz izzó vasat az üllőre rakta és egy nagy kalapáccsal ütötte. = Er legte das glühende Eisen auf den Amboss und schlug mit einem großen Hammer darauf ein. |
| bockig [bockiger; am bockigsten] Adjektiv [ˈbɔkɪç] | csökönyös◼◼◼melléknév döfősmelléknév konokmelléknév makrancosmelléknév |
| bodenlos [bodenloser; am bodenlosesten] Adjektiv [ˈboːdn̩ˌloːs] | feneketlen◼◼◼melléknév |
| bodenständig [bodenständiger; am bodenständigsten] Adjektiv [ˈboːdn̩ˌʃtɛndɪç] | földön állókifejezés reálismelléknév |
| bogig [bogiger; am bogigsten] Adjektiv [ˈboːɡɪç] | íves◼◼◼melléknév |
| bolivianisch [bolivianischer; am bolivianischsten] Adjektiv [boliˈvi̯aːnɪʃ] | bolíviai◼◼◼melléknév |
| bombastisch [bombastischer; am bombastischsten] Adjektiv [bɔmˈbastɪʃ] abwertend | bombasztikus◼◼◼melléknév dagályos◼◻◻melléknév dicsekvőmelléknév fellengzősmelléknév |
| bombig [bombiger; am bombigsten] Adjektiv [ˈbɔmbɪç] | bomba jókifejezés bombasztikusmelléknév |
| borniert [bornierter; am borniertesten] Adjektiv [bɔʁˈniːɐ̯t] | korlátolt (szűk látókörű)◼◼◼melléknév |
| borstig [borstiger; am borstigsten] Adjektiv [ˈbɔʁstɪç] | szúrós◼◼◼melléknév |
| boshaft [boshafter; am boshaftesten] Adjektiv [ˈboːshaft] | gonosz◼◼◼melléknév rosszindulatú◼◼◼melléknév kárörvendő◼◻◻melléknév |
| bourgeois [bourgeoiser; am bourgeoisten] Adjektiv [bʊʁˈʒo̯a] | burzsoá◼◼◼melléknév polgári◼◼◻melléknév |
| der Dambock Substantiv | dámbakfőnév dámbikafőnév |
| der Dengelamboss [des Dengelambosses; die Dengelambosse] Substantiv | élesítő üllőkifejezés |
| eine Karambolage machen | |
| der Flamboyantstil Substantiv | flamboyant-stílusfőnév lángnyelvstílusfőnév |
| Kambodscha (Staat in Hinterindien) Eigenname [kamˈbɔd͡ʒa] | Kambodzsa (ország Délkelet-Ázsiában)◼◼◼főnév Kambodzsai Királyság (ország Délkelet-Ázsiában)◼◻◻kifejezés |
| die Karambolage [der Karambolage; die Karambolagen] Substantiv [kaʁamboˈlaːʒə] | karambol◼◼◼főnév ütközés◼◻◻főnév összeütközésfőnév |
