Венгерский-Немецкий словарь »

hangzó означает в немецкий

ВенгерскийНемецкий
hangzó melléknév

klingend◼◼◼ »Adjektiv
[ˈklɪŋənt]

hangzó jele kifejezés

das Lautzeichen [des Lautzeichens; die Lautzeichen]◼◼◼ »Substantiv
[ˈlaʊ̯tˌt͡saɪ̯çn̩]

hangzó test kifejezés

der Klangkörper [des Klangkörpers; die Klangkörper] »Substantiv
[ˈklaŋˌkœʁpɐ]

hangzók hangsúlyozása levegő kilehelésével

die Behauchung »Substantiv

hangzókihagyás főnév

die Elision [der Elision; die Elisionen] »Substantiv
[eliˈzi̯oːn]

hangzóképzés főnév

die Lautbildung [der Lautbildung; die Lautbildungen] »Substantiv

hangzótest főnév

der Schallkasten »Substantiv

hangzóváltás főnév

der Lautwechsel [des Lautwechsels; die Lautwechsel] »Substantiv
[ˈlaʊ̯tˌvɛksl̩]

(magánhangzót) ajakkerekítés nélkül képez kifejezés

entrunden [entrundete; hat entrundet] »Verb

ajaki hangzószerű

labiodental »[labi̯odɛnˈtaːl]

asszonancia (két szó rímelése, amikor a magánhangzóik megegyeznek) főnév
ir. tud.

die Assonanz [der Assonanz; die Assonanzen] (sich auf die Vokale beschränkender Gleichklang zwischen zwei oder mehreren Wörtern)◼◼◼ »Substantiv
[asoˈnant͡s]
Metrik

egybehangzó melléknév

übereinstimmend◼◼◼ »Adjektiv
[yːbɐˈʔaɪ̯nˌʃtɪmənt]

einstimmig◼◼◼ »Adjektiv
[ˈaɪ̯nˌʃtɪmɪç]

gleichstimmig »Adjektiv

egybehangzó

einmütig [einmütiger; am einmütigsten]◼◼◻ »Adjektiv
[ˈaɪ̯nˌmyːtɪç]

egyszerű magánhangzó kifejezés

der Monophthong [des Monophthongs; die Monophthonge] »Substantiv
[monoˈftɔŋ]

együtthangzó főnév

der Resonator [des Resonators; die Resonatoren] »Substantiv

együtthangzó melléknév

resonanz »Adjektiv

f alakú hangzónyílás kifejezés
zene

das F-Loch [des F-Loch(e)s; die F-Löcher] »Substantiv
[ˈɛfˌlɔx]

felhangzó melléknév

erklingend◼◼◼ »Adjektiv
[ɛɐ̯ˈklɪŋənt]

félmagánhangzó főnév

der Halbvokal [des Halbvokals; die Halbvokale] »Substantiv
[ˈhalpvoˌkaːl]

der Semivokal [des Semivokals; die Semivokale] »Substantiv

gyenge izomfeszítéssel kimondott mássalhangzó kifejezés

die Lenis »Substantiv

hang- (magánhangzó előtt) (előtagként)

Fon- (vor Vokalen)

Phon- (vor Vokalen)

hármas magánhangzó kifejezés

der Triphthong [des Triphthongs; die Triphthonge] »Substantiv
[tʁɪfˈtɔŋ]

jól hangzó

wohllautend

jól hangzó kifejezés

euphonisch [euphonischer; am euphonischsten] »Adjektiv
[ɔɪ̯ˈfoːnɪʃ]

kettős hangzó felbontása kifejezés

die Diaeresen »Substantiv

die Diärese [der Diärese; die Diäresen] »Substantiv
[diɛˈʁeːzə]

das Tremazeichen »Substantiv

kettőshangzó főnév

der Diphthong [des Diphthong(e)s; die Diphthonge]◼◼◼ »Substantiv
[dɪfˈtɔŋ]

der Doppellaut [des Doppellaut(e)s; die Doppellaute]◼◻◻ »Substantiv
[ˈdɔpl̩ˌlaʊ̯t]

der Zwielaut [des Zwielaut(e)s; die Zwielaute] »Substantiv
[ˈt͡sviːˌlaʊ̯t]

konszonáns (kellemesen összecsengő, összehangzó) melléknév
zene

konsonant [konsonanter; am konsonantesten [des konsonantu; die konsonanty]◼◼◼ »Adjektiv
[kɔnzoˈnant]
Musik

kétjegyű hangzó kifejezés

der Digraph [des Digraphen; die Digraphen] »Substantiv
[diˈɡʁaːf]

likvida (folyékony mássalhangzó) főnév
nyelv

die Liquida [der Liquida; die Liquidä, die Liquiden] »Substantiv
[ˈliːkvida]
Sprachwissenschaft

magánhangzó főnév

der Vokal [des Vokals; die Vokale]◼◼◼ »Substantiv
[voˈkaːl]

der Selbstlaut [des Selbstlaut(e)s; die Selbstlaute]◼◻◻ »Substantiv
[ˈzɛlpstˌlaʊ̯t]

magánhangzó- melléknév

vokalisch [vokalischer; am vokalischsten] »Adjektiv
[voˈkaːlɪʃ]

12