Ungersk-Tysk ordbok »

boros betyder på tyska

UngerskaTyska
boros melléknév

weinig [weiniger; am weinigsten] »Adjektiv
[ˈvaɪ̯nɪç]

boros pohár

weinglas◼◼◼

boros üveg kifejezés

die Weinflasche [der Weinflasche; die Weinflaschen]◼◼◼ »Substantiv
[ˈvaɪ̯nˌflaʃə]

borosgazda főnév

der Wimmer [des Wimmers; die Wimmer] »Substantiv
[ˈvɪmɐ]
schweizerisch, sonst landschaftlich

boroshordó főnév

das Weinfass [des Weinfasses; die Weinfässer]◼◼◼ »Substantiv
[ˈvaɪ̯nˌfas]

borospince főnév

der Weinkeller [des Weinkellers; die Weinkeller]◼◼◼ »Substantiv
[ˈvaɪ̯nˌkɛlɐ]

borospincészet főnév

die Weinkellerei [der Weinkellerei; die Weinkellereien] »Substantiv

borospohár főnév

das Weinglas [des Weinglases; die Weingläser]◼◼◼ »Substantiv
[ˈvaɪ̯nˌɡlaːs]
John zsíros ujjlenyomatai ékeskedtek az üres borospoháron. = Johns fettige Fingerabdrücke schmückten das leere Weinglas.

borosta főnév
közb

die Stoppel [der Stoppel(s); die Stoppeln]◼◼◼ »Substantiv
[ˈʃtɔpl̩]

borosta főnév

der Stoppelbart [des Stoppelbart(e)s; die Stoppelbärte]◼◼◻ »Substantiv
[ˈʃtɔpl̩ˌbaːɐ̯t]

die Bartstoppel [der Bartstoppel; die Bartstoppeln] »Substantiv
[ˈbaːɐ̯tˌʃtɔpl̩]

borostaszerű melléknév

stoppelig »Adjektiv

borostyán (Hedera helix) növénynév
bot

der Efeu (auch: Gemeine Efeu, Gewöhnlicher Efeu)◼◼◼ »Substantiv
[ˈeːfɔɪ̯]

borostyán(kő) főnév

der Bernstein [des Bernstein(e)s; —] »Substantiv
[ˈbɛʁnˌʃtaɪ̯n]

borostyángyöngy főnév

der Schnösel [des Schnösels; die Schnösel] »Substantiv
[ˈʃnøːzl̩]

borostyáninda főnév
bot

die Efeuranke [der Efeuranke; die Efeuranken] »Substantiv
[ˈeːfɔɪ̯ˌʁaŋkə]

borostyánkőből készült ékszer kifejezés

der Bernsteinschmuck »Substantiv

borostyánlevél főnév
bot

das Efeublatt [des Efeublatt(e)s; die Efeublätter]◼◼◼ »Substantiv
[ˈeːfɔɪ̯ˌblat]

borostyánlánc főnév

die Bernsteinkette [der Bernsteinkette; die Bernsteinketten] »Substantiv

borostyánszín(ű) melléknév

bernsteinfarben »Adjektiv
[ˈbɛʁnʃtaɪ̯nˌfaʁbn̩]

bernsteingelb »Adjektiv

borostyánszőlő (Parthenocissus) növénynév
bot

die Ampelopsis◼◼◼ »Substantiv

borostás melléknév

stoppelig◼◼◼ »Adjektiv

borostás áll kifejezés

der Stoppelbart [des Stoppelbart(e)s; die Stoppelbärte]◼◼◼ »Substantiv
[ˈʃtɔpl̩ˌbaːɐ̯t]

borostömlő főnév

der Weinschlauch◼◼◼ »Substantiv

boroszlán (Daphne) növénynév
bot

die Daphne [der Daphne; die Daphnes]◼◼◼ »Substantiv

der Seidelbast [des Seidelbast(e)s; die Seidelbaste] »Substantiv
[ˈzaɪ̯dl̩ˌbast]

<negyed-/félliteres boros-/sörösüveg> főnév

der Schoppen [des Schoppens; die Schoppen] »Substantiv
[ˈʃɔpn̩]

aráliafélék (vagy borostyánfélék) (Araliaceae) főnév
bot

die Araliengewächse (Efeugewächse) »Substantiv

boros főnév
vall

der Kardinal [des Kardinals; die Kardinäle]◼◼◼ »Substantiv
[ˌkaʁdiˈnaːl]

borosi kalap kifejezés

der Kardinalshut [des Kardinalshut(e)s; die Kardinalshüte]◼◼◼ »Substantiv

farkasboroszlán (Daphne mezereum) növénynév
bot

der Echte Seidelbast (auch: Echt-Seidelbast, Gewöhnlicher Seidelbast oder Kellerhals)

fekete borostyánkő kifejezés

der Gagat [des Gagat(e)s; die Gagate] »Substantiv

henye boroszlán (Daphne cneorum) növénynév
bot

der Rosmarin-Seidelbast (auch: Flaum-Steinröslein) (weitere Trivialnamen: Flaum-Seidelbast, Heide-Steinröslein, Duft-Seidelbast, Heideröschen, Reckhölderle, Tenderich (Niederösterreich), Gamsveigerl (Obersteiermark) und Fluhröschen (Schweiz), sowie Bergnägele (Bayern bei Kirchheim), Jungfernmorgenbleam (Siebenbürgen), Leinstaude, Steinröschen (Schwaben) und Wielandsbeeren) »Substantiv
[ˈʁoːzmaʁɪnzaɪ̯dl̩ˌbast]

kerek repkény (földi repkény, földi borostyán) (Glechoma hederacea) növénynév
bot

der Gundermann (auch: Echt-Gundelrebe, Gundelrebe, Erdefeu) »Substantiv

kulacsformájú borosüveg frank boroknak (Bocksbeutel palack) kifejezés

der Bocksbeutel [des Bocksbeutels; die Bocksbeutel] »Substantiv
[ˈbɔksˌbɔɪ̯tl̩]

közönséges vadszőlő (borostyánszőlő) (Parthenocissus inserta/P. vitacea) növénynév
bot

Wilder Wein (Parthenocissus inserta)

olyan a haja, mint a borosta

stoppeliges Haar haben

püspök-bíboros főnév

der Kardinalbischof »Substantiv

tisztítatlan, nyers borostyánkő kifejezés

der Schlick [des Schlicks; die Schlicke] »Substantiv
[ʃlɪk]

12