megszólító betyr tysk

Ungarsk	Tysk
megszólító főnév	der Vokativ [des Vokativs; die Vokative]◼◼◼ »Substantiv [ˈvoːkatiːf] der Anrufer [des Anrufers; die Anrufer] »Substantiv [ˈanˌʁuːfɐ]
megszólító melléknév	apostrophierend »Adjektiv betitelnd »Adjektiv [bəˈtiːtl̩nt]
megszólító eset kifejezés	der Vokativ [des Vokativs; die Vokative]◼◼◼ »Substantiv [ˈvoːkatiːf]
megszólító eset kifejezés nyelv	der Anredefall [des Anredefall(e)s; die Anredefälle]◼◻◻ »Substantiv

Søkehistorikk