Ungarsk-Latinsk ordbok »
örvény betyr latinsk
| Ungarsk | Latinsk |
|---|---|
| Solon (Athén törvényhozója, i. e. VI. sz. eleje) főnév | Solon [~onis]noun |
| Spurius Thorius Balbus (egy földtörvény szerzője, i. e. 717) | |
| szakasz (pl. törvénykönyvben) főnév | passus [passus](4th) M |
| személyi jellegű törvény | |
| Szent Istvántól 1848-ig keletkezett országos törvények gyűjteménye | |
| szent törvények tanítója | |
| szentesítő (törvényt) főnév | sanctor [sanctoris](3rd) M |
| szántóföldre vonatkozó (törvény) | agrarius(3rd) |
| sérthetetlenné tesz (törvényt, szerződést) ige | sacro [sacrare, sacravi, sacratus](1st) |
| természeti törvény | |
| természeti törvény főnév | natura [naturae](1st) F |
| tetten érve (Iustinianus kelet-római császár törvénykönyvéből) főnév | in flagrantinoun |
| Theodosianus törvénykönyve (a római császárok edictumainak gyűjteménye- Constitutio generis): II: Theodosianus császár foglalta egybe és 438-ban hirdette ki: A Codex Justinianus előtt egyik legjelentősebb joganyag volt) | |
| Tiberius Sempronius Gracchus (római néptribunus, a lex Sempronia földtörvény megalkotója i. e. 133) | |
| tiltott (nap) (gyűlésre, törvénykezésre) melléknév | nefastus [nefasta, nefastum]adjective |
| tisztán egyházi törvény | |
| tulajdonába bocsát (törvénykezésnél) ige | addico [addicere, addixi, addictus](3rd) TRANS |
| tulajdonába bocsátott (törvénykezésnél) | addictus(3rd) |
| tárgyal (törvényszék előtt) ige | certo [certare, certavi, certatus](1st) |
| tárgyalás (bírói, törvényszéki) főnév | iudiciumnoun |
| tárgyalás (hivatali, törvényszéki) főnév | actio [actionis](3rd) F |
| tételes törvény | |
| tíz férfiból álló törvényhozó testület | |
| többet ér a jó erkölcs, mint a jó törvény (Tacitus) | |
| törvény főnév | decretum [decreti](2nd) N foedus [foederis](3rd) N ius iurisnnoun L. (lex)noun lex legisnoun mosorisnoun ratio [rationis](3rd) F |
| törvény(cikk) | |
| törvény, hogy ~ | |
| törvény a zsarolási kártérítésről | |
| törvény anyaga | |
| törvény csak törvény által szűnhet meg | |
| törvény egy részének hatályon kívül helyezése főnév | derogatio [derogationis](3rd) F |
