Tysk-Ungarsk ordbok »
kotze betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| die Kotze [der Kotze; —] Substantiv [ˈkɔt͡sə] salopp, vulgär | hányadék◼◼◼főnév okádék◼◼◼főnév |
| die Kotze [der Kotze; die Kotzen] Substantiv [ˈkɔt͡sə] süddeutsch, österreichisch | durva gyapjúból készült köpenykifejezés gyapjútakarófőnév |
| kotzen [kotzte; hat gekotzt] Verb [ˈkɔt͡sn̩] salopp | rókázik (okád)◼◼◼igeSanyi majdnem rókázott. = Sami kotzte fast. okád◼◼◻igeSanyi majdnem okádott. = Sami kotzte fast. |
| der Kotzen [des Kotzens; die Kotzen] Substantiv [ˈkɔt͡sn̩] süddeutsch, österreichisch | durva gyapjúból készült köpenykifejezés gyapjútakarófőnév |
| kotzerig | |
| ankotzen [kotzte an; hat angekotzt] Verb [ˈanˌkɔt͡sn̩] derb | undorít◼◼◼ige undort keltkifejezés |
| auskotzen [kotzte aus; hat ausgekotzt] Verb [ˈaʊ̯sˌkɔt͡sn̩] | kiokád◼◼◼ige kiönti a mérgétkifejezés |
| auskotzen, sich [kotzte sich aus; hat sich ausgekotzt] Verb | kimérgelődi magátkifejezés |
| bekotzen [bekotzte; hat bekotzt] Verb [bəˈkɔt͡sn̩] | ráhányige ráokádige |
| der Großkotz [des Großkotzes; die Großkotze] Substantiv [ˈɡʁoːsˌkɔt͡s] | fontoskodófőnév nagyszájú emberkifejezés |
| vollkotzen [kotzte voll; hat vollgekotzt] Verb [ˈfɔlˌkɔt͡sn̩] |
