słownik Węgiersko-Niemiecki »

elv w języku niemieckim

WęgierskiNiemiecki
elveszteget ige

vertändeln [vertändelte; hat vertändelt]Verb
[fɛɐ̯ˈtɛndl̩n]

elveszteget főnév

die Vergeudung [der Vergeudung; die Vergeudungen]◼◼◼Substantiv

elvesztegetés főnév

die VerzettelungSubstantiv

elvesztegeti az időt

die Zeit vergeuden

elvesztés főnév

der Verlust [des Verlust(e)s; die Verluste]◼◼◼Substantiv
[fɛɐ̯ˈlʊst]
A hatalom elvesztésétől való félelem megrontja a hatalomban lévőket. = Die Angst vor dem Verlust der Macht verdirbt die Mächtigen.

elvesztett melléknév

verloren◼◼◼Adjektiv
[fɛɐ̯ˈloːʁən]
Mindent elvesztettem. = Ich habe alles verloren.

elvesztett tárgyak listája kifejezés

die Verlustliste [der Verlustliste; die Verlustlisten]Substantiv
[fɛɐ̯ˈlʊstˌlɪstə]

elvesztette

verlegten[fɛɐ̯ˈleːktn̩]

elvesztette a józan eszét,

nicht ganz dicht sein

elvesztettem …

ich habe … verloren

elvesztettem a szobakulcsomat

ich habe mein Zimmerschlüssel verloren

elveszti a fejét

den Kopf verlieren◼◼◼

elveszti a színét kifejezés

ausfärben [färbte aus; ist ausgefärbt]Verb

elveszti a tartását/szétesik/kettéválik kifejezés

nachgeben [gab nach; hat nachgegeben]Verb
[ˈnaːxˌɡeːbn̩]

elveszti az eszméletét

in Ohnmacht fallen

elveszti az önkontrollt

die Fassung verlieren

elveszti az önuralmát

die Fassung verlieren

elveszti az önuralmát kifejezés

ausklinken (sich) [klinkte aus sich; hat sich ausgeklinkt]Verb

elveszti önuralmát

durchgedreht[ˈdʊʁçɡəˌdʁeːt]

elveszti vmijét

um etw kommen

elvesztő melléknév

einbüssendAdjektiv

élveszületés főnév

die Lebendgeburt [der Lebendgeburt; die Lebendgeburten]◼◼◼Substantiv

elvet ige

verwerfen [verwarf; hat verworfen]◼◼◼Verb
[fɛɐ̯ˈvɛʁfn̩]
Elvetettem az ötletet, hogy Marinak egy üveg vörösbort vigyek ajándékba születésnapjára. = Ich habe die Idee verworfen, Maria eine Flasche Rotwein zum Geburtstag mitzubringen.

wegwerfen [warf weg; hat weggeworfen]◼◼◻Verb
[ˈvɛkˌvɛʁfn̩]

hinwerfen [warf hin; hat hingeworfen]Verb

elvét ige

versehen [versah; hat versehen]◼◼◼Verb
[fɛɐ̯ˈzeːən]

elvet (nem fogad el) ige

abweisen [wies ab; hat abgewiesen]◼◼◼Verb
[ˈapˌvaɪ̯zn̩]

(el)vet (magot) ige

aussäen [säte aus; hat ausgesät]◼◼◼Verb
[ˈaʊ̯sˌzɛːən]

élveteg főnév

der Genießer [des Genießers; die Genießer]Substantiv

élveteg melléknév

genussfreudigAdjektiv

elvétel főnév

die Wegnahme [der Wegnahme; die Wegnahmen]◼◼◼Substantiv
[ˈvɛkˌnaːmə]

elvetél ige

abortieren [abortierte; hat abortiert]◼◼◼Verb
[abɔʁˈtiːʁən]

fehlgebärenVerb
selten

elvetélés főnév

die Fehlgeburt [der Fehlgeburt; die Fehlgeburten]◼◼◼Substantiv
[ˈfeːlɡəˌbuːɐ̯t]

(el)vetélés főnév
orv

der Abort [des Abort(e)s; die Aborte]◼◼◼Substantiv
[aˈbɔʁt]

elvételi arány kifejezés

der EntnahmesatzSubstantiv

elvetemedett melléknév

verworfen◼◼◼Adjektiv
[fɛɐ̯ˈvɔʁfn̩]
gehoben

elvetemedettség főnév

die Verruchtheit [der Verruchtheit; die Verruchtheiten]Substantiv

die Verworfenheit [der Verworfenheit; die Verworfenheiten]Substantiv

elvetemült melléknév

ruchlos [ruchloser; am ruchlosesten]◼◼◼Adjektiv
[ˈʁuːxˌloːs]

6789