Węgierski | Niemiecki |
---|---|
elveszteget ige | vertändeln [vertändelte; hat vertändelt]Verb |
elveszteget főnév | die Vergeudung [der Vergeudung; die Vergeudungen]◼◼◼Substantiv |
elvesztegetés főnév | die VerzettelungSubstantiv |
elvesztegeti az időt | |
elvesztés főnév | der Verlust [des Verlust(e)s; die Verluste]◼◼◼Substantiv |
elvesztett melléknév | verloren◼◼◼Adjektiv |
elvesztett tárgyak listája kifejezés | die Verlustliste [der Verlustliste; die Verlustlisten]Substantiv |
elvesztette | verlegten[fɛɐ̯ˈleːktn̩] |
elvesztette a józan eszét, | |
elvesztettem … | |
elvesztettem a szobakulcsomat | |
elveszti a fejét | |
elveszti a színét kifejezés | ausfärben [färbte aus; ist ausgefärbt]Verb |
elveszti a tartását/szétesik/kettéválik kifejezés | nachgeben [gab nach; hat nachgegeben]Verb |
elveszti az eszméletét | |
elveszti az önkontrollt | |
elveszti az önuralmát | |
elveszti az önuralmát kifejezés | ausklinken (sich) [klinkte aus sich; hat sich ausgeklinkt]Verb |
elveszti önuralmát | durchgedreht[ˈdʊʁçɡəˌdʁeːt] |
elveszti vmijét | |
elvesztő melléknév | einbüssendAdjektiv |
élveszületés főnév | die Lebendgeburt [der Lebendgeburt; die Lebendgeburten]◼◼◼Substantiv |
elvet ige | verwerfen [verwarf; hat verworfen]◼◼◼Verb wegwerfen [warf weg; hat weggeworfen]◼◼◻Verb hinwerfen [warf hin; hat hingeworfen]Verb |
elvét ige | versehen [versah; hat versehen]◼◼◼Verb |
elvet (nem fogad el) ige | abweisen [wies ab; hat abgewiesen]◼◼◼Verb |
(el)vet (magot) ige | aussäen [säte aus; hat ausgesät]◼◼◼Verb |
élveteg főnév | der Genießer [des Genießers; die Genießer]Substantiv |
élveteg melléknév | genussfreudigAdjektiv |
elvétel főnév | die Wegnahme [der Wegnahme; die Wegnahmen]◼◼◼Substantiv |
elvetél ige | abortieren [abortierte; hat abortiert]◼◼◼Verb fehlgebärenVerb |
elvetélés főnév | die Fehlgeburt [der Fehlgeburt; die Fehlgeburten]◼◼◼Substantiv |
(el)vetélés főnév orv | der Abort [des Abort(e)s; die Aborte]◼◼◼Substantiv |
elvételi arány kifejezés | der EntnahmesatzSubstantiv |
elvetemedett melléknév | verworfen◼◼◼Adjektiv |
elvetemedettség főnév | die Verruchtheit [der Verruchtheit; die Verruchtheiten]Substantiv die Verworfenheit [der Verworfenheit; die Verworfenheiten]Substantiv |
elvetemült melléknév | ruchlos [ruchloser; am ruchlosesten]◼◼◼Adjektiv |