słownik Niemiecko-Węgierski »
kot w języku węgierskim
| Niemiecki | Węgierski |
|---|---|
| der Koton [des Kotons; die Kotons] Substantiv | gyapotfőnév |
| kotonisieren | |
| der Kotter [des Kotters; die Kotter] Substantiv [ˈkɔtɐ] | zárka◼◼◼főnév fogdafőnév kóterfőnév kutyaólfőnév viskófőnév |
| der Kötter [des Kötters; die Kötter] Substantiv [ˈkœtɐ] | viskó lakójakifejezés zsellérházfőnév |
| die Kotyledone [der Kotyledone; die Kotyledonen] Substantiv Biologie | méhlepényszigetfőnév |
| die Kotyledone [der Kotyledone; die Kotyledonen] Substantiv Botanik | sziklevélfőnév |
| die Kotze [der Kotze; —] Substantiv [ˈkɔt͡sə] salopp, vulgär | hányadék◼◼◼főnév okádék◼◼◼főnév |
| die Kötze [der Kötze; die Kötzen] Substantiv mitteldeutsch | puttonyfőnév |
| die Kotze [der Kotze; die Kotzen] Substantiv [ˈkɔt͡sə] süddeutsch, österreichisch | durva gyapjúból készült köpenykifejezés gyapjútakarófőnév |
| kotzen [kotzte; hat gekotzt] Verb [ˈkɔt͡sn̩] salopp | rókázik (okád)◼◼◼igeSanyi majdnem rókázott. = Sami kotzte fast. okád◼◼◻igeSanyi majdnem okádott. = Sami kotzte fast. |
| der Kotzen [des Kotzens; die Kotzen] Substantiv [ˈkɔt͡sn̩] süddeutsch, österreichisch | durva gyapjúból készült köpenykifejezés gyapjútakarófőnév |
| Kötzer | |
| kotzerig | |
| ankotzen [kotzte an; hat angekotzt] Verb [ˈanˌkɔt͡sn̩] derb | undorít◼◼◼ige undort keltkifejezés |
| auskotzen [kotzte aus; hat ausgekotzt] Verb [ˈaʊ̯sˌkɔt͡sn̩] | kiokád◼◼◼ige kiönti a mérgétkifejezés |
| auskotzen (sich) [kotzte sich aus; hat sich ausgekotzt] Verb | kimérgelődi magátkifejezés |
| vollkotzen [kotzte voll; hat vollgekotzt] Verb [ˈfɔlˌkɔt͡sn̩] | |
| kotzübel [ˈkɔt͡sˈʔyːbl̩] | |
| narkotisch [narkotischer; am narkotischsten] Adjektiv [naʁˈkoːtɪʃ] | narkotikus◼◼◼melléknév bódító◼◻◻melléknév |
| nikotinarm [nikotinärmer; am nikotinärmsten] Adjektiv [nikoˈtiːnˌʔaʁm] | |
| nikotinhaltig [nikotinhaltiger; am nikotinhaltigsten] Adjektiv [nikoˈtiːnˌhaltɪç] | nikotintartalmú◼◼◼melléknév |
| antimykotisch Adjektiv [antimyˈkoːtɪʃ] | gombaellenes◼◼◼melléknév |
| bekotzen [bekotzte; hat bekotzt] Verb [bəˈkɔt͡sn̩] | ráhányige ráokádige |
| die Biskotte [der Biskotte; die Biskotten] Substantiv [bɪsˈkɔtə] | piskótafőnév |
