Angielski | Węgierski |
---|---|
assertion [assertions] noun [UK: ə.ˈsɜːʃ.n̩] [US: ə.ˈsɝː.ʃn̩] | állítás◼◼◼főnév kijelentés◼◼◼főnév követelés◼◼◻főnév kinyilatkoztatás◼◻◻főnév igény érvényesítése◼◻◻főnév |
assertion of a right noun [UK: ə.ˈsɜːʃ.n̩ əv ə raɪt] [US: ə.ˈsɝː.ʃn̩ əv ə ˈraɪt] | jogalapfőnév |
assertive adjective [UK: ə.ˈsɜː.tɪv] [US: ə.ˈsɝː.tɪv] | magabiztos◼◼◼melléknévI should have been more assertive. = Magabiztosabbnak kellett volna lennem. öntudatos◼◼◻melléknév rámenős◼◼◻melléknévJohn was very assertive. = John nagyon rámenős volt. önző◼◼◻melléknév tolakodó◼◼◻melléknév nyers◼◻◻melléknév ellentmondást nem tűrő◼◻◻melléknév állító◼◻◻melléknév bizonygató◼◻◻melléknév állítást magában foglalómelléknév bizonyítgatómelléknév |
assertively adverb [UK: ə.ˈsɜː.tɪ.vli] [US: ə.ˈsɝː.tɪ.vli] | magabiztosan◼◼◼határozószó öntudatosan◼◻◻határozószó állító módonhatározószó állítvahatározószó ellentmondást nem tűrő hangonhatározószó nyersenhatározószó |
assertiveness noun [UK: ə.ˈsɜː.tɪv.nəs] [US: ə.ˈsɝː.tɪv.nəs] | magabiztosság◼◼◼főnév öntudatosság◼◼◻főnév ellentmondást nem tűrő hangfőnév önzésfőnév parancsoló hangfőnév parancsoló modorfőnév tolakodásfőnév |
assertivity noun | asszertivitás◼◼◼főnév magabiztosságfőnév öntudatosságfőnév |
assertor [assertors] noun [UK: əˈsɜːtə ] [US: əˈsɜrtər ] | |
assertory noun [UK: əsˈɜːtəri] [US: əsˈɜːɾɚri] | rámenősfőnév tolakodófőnév |
assertory adjective [UK: əsˈɜːtəri] [US: əsˈɜːɾɚri] | ellentmondást nem tűrőmelléknév öntudatosmelléknév önzőmelléknév |
asses noun [UK: ˈæ.sɪz] [US: ˈæ.səz] | szamár◼◼◼főnév |