kelte znamená v Maďarčina
| Nemčina | Maďarčina |
|---|---|
| aufbuckeln [buckelte auf; hat aufgebuckelt] (jm etw) Verb umgangssprachlich | nyakába varr (vkinek vmit)kifejezés ráfog (vkire vmit)ige rámér (vkire vmit)ige rárak (vkire v. vkinek a hátára vmit)ige rásóz (vkire vmit)ige |
| deckeln [deckelte; hat gedeckelt] Verb [ˈdɛkl̩n] | fedéllel ellát◼◼◼kifejezés gorombán válaszolkifejezés lehordige |
| dunkeln [dunkelte; ist gedunkelt] Verb [ˈdʊŋkl̩n] | sötétedik◼◼◼igeSötétedik kint. = Draußen wird es dunkel. elsötétedik◼◼◻ige |
| abdunkeln [dunkelte ab; ist abgedunkelt] Verb [ˈapˌdʊŋkl̩n] | elsötétül◼◼◼ige |
| abdunkeln [dunkelte ab; hat abgedunkelt] Verb [ˈapˌdʊŋkl̩n] | elsötétít◼◼◻ige sötétebb árnyalatra festkifejezés |
| nachdunkeln [dunkelte nach; ist nachgedunkelt] Verb [ˈnaːxˌdʊŋkl̩n] | |
| anekeln [ekelte an; hat angeekelt jemanden] Verb [ˈanˌʔeːkl̩n] | undorít (valakit)◼◼◼kifejezés undort kelt valakibenkifejezés utálatot kelt valakibenkifejezés |
| hinausekeln [ekelte hinaus; hat hinausgeekelt] Verb [hɪˈnaʊ̯sˌʔeːkl̩n] | kiutálige |
| entwickeln [entwickelte; hat entwickelt] Verb [ɛntˈvɪkl̩n] | fejleszt◼◼◼ige kifejleszt◼◼◻igeA vakok néha kifejlesztenek egy olyan kompenzáló képességet, hogy a körülöttük levő tárgyak közelségét megérzik. = Blinde entwickeln manchmal eine ausgleichende Fähigkeit, die Nähe der Gegenstände um sie herum zu spüren. kifejt◼◼◻ige felfed◼◻◻ige előhív (fényképet)◼◻◻ige fejteget◼◻◻ige kibogozige |
| entwickeln, sich [entwickelte; hat entwickelt] Verb | fejlődik◼◼◼ige kifejlődik◼◼◻ige keletkezik◼◻◻ige |
| fortentwickeln [entwickelte fort; hat fortentwickelt] Verb [ˈfɔʁtʔɛntˌvɪkl̩n] | továbbfejleszt◼◼◼ige továbbfejlődik◼◻◻ige |
| weiterentwickeln [entwickelte weiter; hat weiterentwickelt] Verb [ˈvaɪ̯tɐʔɛntˌvɪkl̩n] | továbbfejleszt◼◼◼ige |
| entwickelt [entwickelter; am entwickeltsten] Adjektiv [ɛntˈvɪkl̩t] | fejlett◼◼◼melléknévA fejlett országok a szegényebb országokra potenciális szeméttelepként tekintenek. = Entwickelte Länder betrachten ärmere Länder als mögliche Mülldeponie. |
| ekeln [es ekelte; es hat geekelt] Verb [ˈeːkl̩n] | undorít◼◼◼ige utálatot keltkifejezés |
| ekeln, sich [es ekelte; es hat geekelt] Verb | undorodik◼◼◼ige utálkozikige |
| fackeln [fackelte; hat gefackelt] Verb [ˈfakl̩n] | késlekedik◼◼◼ige ide-oda mozogkifejezés |
| abfackeln [fackelte ab; hat abgefackelt] Verb [ˈapˌfakl̩n] |
