| Engelsk | Ungarsk |
|---|---|
| asserting verb | állításige állítvaige kijelentésige kijelentveige |
| assert [asserted, asserting, asserts] verb [UK: ə.ˈsɜːt] [US: ə.ˈsɝːt] | állít (átv) [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige érvényesít (jogot, akaratot)◼◼◻ige kijelent◼◼◻ige bizonygat [~ott, bizonygasson, ~na]◼◼◻ige követel [~t, ~jen, ~ne]◼◼◻ige erősít [~ett, ~sen, ~ene]◼◻◻ige fenntart (jogot)◼◻◻ige magának követel◼◻◻ige megbizonyosodik [-ott, bizonyosodjon/bizonyosodjék meg, -na/-nék]ige |
| reasserting verb | |
| reassert [reasserted, reasserting, reasserts] verb [UK: ˌriːə.ˈsɜːt] [US: ˌriə.ˈsɝːt] | újból megerősít◼◼◼ige újra megerősít◼◼◼ige megismétel◼◻◻ige újra kijelent◼◻◻ige |
| self-asserting adjective | magabiztosmelléknév önérvényesítőmelléknév |
| self-assertingly adverb | magabiztosanhatározószó önérvényesítőenhatározószó |
| self–assertingly adverb | magabiztosanhatározószó öntudatosanhatározószó |