Engels-Nederlands woordenboek »

rankle betekenis in Nederlands

EngelsNederlands
rankle [rankled, rankling, rankles] (to cause irritation)
verb
[UK: ˈræŋk.l̩]
[US: ˈræŋk.l̩]

irriterenwerkwoord

stekenwerkwoord

woekerenwerkwoord

rankle [rankled, rankling, rankles] (to fester)
verb
[UK: ˈræŋk.l̩]
[US: ˈræŋk.l̩]

etterenwerkwoord

twijfelenwerkwoord

verergerenwerkwoord