Duits | Hongaars |
---|---|
hochhalten [hielt hoch; hat hochgehalten] Verb [ˈhoːxˌhaltn̩] | becsül◼◼◻ige nagyra tart◼◼◻kifejezés nagyra becsül◼◼◻kifejezés (árat) magasra tart◼◻◻kifejezés felfelé tartkifejezés magasra értékelkifejezés nagy árat szabkifejezés |
hochhieven [hievte hoch; hat hochgehievt] Verb [ˈhoːxˌhiːfn̩] | felemelige felhúzige felvonige |
hochheben [hob hoch; hat hochgehoben] Verb [ˈhoːxˌheːbn̩] | felemel◼◼◼igeJohn felemelte a tyúkot. = John hat das Huhn hochgehoben. |
hochjagen [jagte hoch; hat hochgejagt] Verb [ˈhoːxˌjaːɡn̩] | |
hochklappen [klappte hoch; hat hochgeklappt] Verb [ˈhoːxˌklapn̩] | felcsapige |
hochklettern [kletterte hoch; ist hochgeklettert] Verb [ˈhoːxˌklɛtɐn] | felmászik◼◼◼ige felhágige magasba kapaszkodikkifejezés magasra hágkifejezés |
hochkommen [kam hoch; ist hochgekommen] Verb [ˈhoːxˌkɔmən] | feljön◼◼◼ige felmegy◼◼◻ige feljut◼◼◻ige felkerülige felvergődikige |
hochkrempeln [krempelte hoch; hat hochgekrempelt] Verb [ˈhoːxˌkʁɛmpl̩n] | feltűr◼◼◼ige felgyűr◼◻◻ige |
hochkurbeln [kurbelte hoch; hat hochgekurbelt] Verb [ˈhoːxˌkʊʁbl̩n] | felcsavarige felkurblizikige |
hochladen [lädt hoch; lud hoch; hat hochgeladen] [ˈhoːxˌlaːdn̩] | |
hochgelegen | |
hochgelehrt [ˈhoːxɡəˌleːɐ̯t] | |
hochnehmen [nahm hoch; hat hochgenommen] Verb [ˈhoːxˌneːmən] | felvesz◼◼◼ige felemel◼◼◻ige bolonddá teszkifejezés felfogige kifigurázige rászedige túljár az eszén vkinekkifejezés |
der Hochgenuss [des Hochgenusses; die Hochgenüsse] Substantiv [ˈhoːxɡəˌnʊs] | mennyei élvezet◼◼◼kifejezés (kész) gyönyörűségfőnév nagy élvezetkifejezés |
hochpäppeln [päppelte hoch; hat hochgepäppelt] Verb umgangssprachlich | gondosan táplál (beteget)kifejezés |