Duits | Hongaars |
---|---|
die Assimilation [der Assimilation; die Assimilationen] Substantiv [ˌasimilaˈt͡si̯oːn] | asszimiláció◼◼◼főnév beolvadás◼◻◻főnév |
assimilatorisch Adjektiv | asszimilációs◼◼◼melléknév asszimiláló◼◼◼melléknév |
assimilieren [assimilierte; hat habe assimiliert] Verb [asimiˈliːʁən] | asszimilál◼◼◼ige |
die Assimilierung [der Assimilierung; die Assimilierungen] Substantiv [asimiˈliːʁʊŋ] | beolvasztás◼◼◼főnév asszimilálás◼◼◼főnév |
der Assistent [des Assistenten; die Assistenten] Substantiv [asɪsˈtɛnt] | asszisztens◼◼◼főnévAsszisztenst keresek. = Ich suche einen Assistenten. tanársegéd◼◼◻főnév |
die Assistentin [der Assistentin; die Assistentinnen] Substantiv [asɪsˈtɛntɪn] | asszisztensnő◼◼◼főnév |
der Assistentsarzt Substantiv | segédorvosfőnév |
die Assistenz [der Assistenz; die Assistenzen] Substantiv | segítség◼◼◼főnév asszisztencia◼◼◼főnév |
der Assistenz-Präfekt Substantiv | pápa magántitkárakifejezés |
der Assistenzarzt [des Assistenzarztes; die Assistenzärzte] Substantiv [asɪsˈtɛnt͡sˌʔaʁt͡st] | segédorvos◼◼◼főnév |
assistieren [assistierte; hat assistiert] Verb [asɪsˈtiːʁən] | asszisztál◼◼◼igeÉn asszisztálok majd. = Ich werde dir assistieren. segédkezik◼◼◻ige közreműködik◼◻◻ige |
der Associé Substantiv veraltet | résztulajdonosfőnév üzlettársfőnév |
die Assonanz [der Assonanz; die Assonanzen] (sich auf die Vokale beschränkender Gleichklang zwischen zwei oder mehreren Wörtern) Substantiv [asoˈnant͡s] Metrik | asszonancia (két szó rímelése, amikor a magánhangzóik megegyeznek)◼◼◼főnév együtthangzásfőnév |
assortieren [assortierte; hat assortiert] Verb | fajták szerint elrendezkifejezés kiegészít (a választékot bővíti)ige különböző fajtájú árukkal ellátkifejezés szétválogatige szortírozige vmivel ellátige |
die Assoziation [der Assoziation; die Assoziationen] Substantiv [asot͡si̯aˈt͡si̯oːn] | társulás◼◼◼főnév kapcsolat◼◼◻főnév szövetség◼◼◻főnév egyesület◼◼◻főnév egyesülés◼◼◻főnév társulat◼◻◻főnév asszociácófőnév |
der Assoziationsvertrag Substantiv | társulási szerződés◼◼◼kifejezés |
assoziativ [assoziativer; am assoziativsten] Adjektiv [asot͡si̯aˈtiːf] | társulási◼◼◼melléknév asszociáción alapulókifejezés társítómelléknév |