hivatal înseamnă în Germană
| Maghiară | Germană |
|---|---|
| hivatali papság kifejezés vall | amtliches PriestertumPhrase |
| hivatali posta kifejezés | die Dienstpost [der Dienstpost; die Dienstposten] »Substantiv |
| hivatali prémium kifejezés | |
| hivatali segítség (hivatok egymásközti segítségnyújtása) kifejezés | die Amtshilfe [der Amtshilfe; die Amtshilfen]◼◼◼ »Substantiv |
| hivatali stílus kifejezés | |
| hivatali székhely kifejezés | der Amtssitz [des Amtssitzes; die Amtssitze]◼◼◼ »Substantiv |
| hivatali személyi változás | |
| hivatali szolgálati idő kifejezés | die Amtszeit [der Amtszeit; die Amtszeiten] »Substantiv |
| hivatali tekintély kifejezés | die Amtsautorität »Substantiv |
| hivatali teljhatalom kifejezés | die Amtsvollmacht »Substantiv |
| hivatali tisztség kezdete kifejezés | der Amtsantritt [des Amtsantritt(e)s; die Amtsantritte] »Substantiv |
| hivatali titok kifejezés | das Dienstgeheimnis [des Dienstgeheimnisses; die Dienstgeheimnisse]◼◼◼ »Substantiv das Amtsgeheimnis◼◼◼ »Substantiv |
| hivatali titok(tartás) kifejezés | das Berufsgeheimnis [des Berufsgeheimnisses; die Berufsgeheimnisse] »Substantiv |
| hivatali újság kifejezés | das Amtsblatt [des Amtsblatt(e)s; die Amtsblätter] »Substantiv |
| hivatali űrlapok kifejezés | die Amtsdruckschriften »Substantiv |
| hivatali utódlás kifejezés | die Amtsnachfolge »Substantiv |
| hivatali vétség kifejezés | das Dienstvergehen [des Dienstvergehens; die Dienstvergehen] »Substantiv |
| hivatallal ellát kifejezés | verbeamten [verbeamtete; hat verbeamtet] »Verb |
| hivatalnok főnév | der Offizier [des Offiziers; die Offiziere]◼◼◼ »Substantiv der Bürokrat [des Bürokraten; die Bürokraten]◼◼◼ »Substantiv |
| hivatalnok (férfi) főnév | der Beamtete [ein Beamteter; des/eines Beamteten; die Beamteten/zwei Beamtete]◼◼◼ »substantiviertes Adjektiv |
| (köz)hivatalnok(nő) főnév | die Beamtin [der Beamtin; die Beamtinnen] »Substantiv |
| hivatalnok(nő) főnév | die Beamtete [eine Beamtete; der/einer Beamteten; die Beamteten/zwei Beamtete] »substantiviertes Adjektiv |
| hivatalnok(nő) főnév rég | die Bürokratin [der Bürokratin; die Bürokratinnen] »Substantiv |
| (köz)hivatalnok (férfi) főnév | der Beamte [ein Beamter; des/eines Beamten; die Beamten/zwei Beamte]◼◼◼ »substantiviertes Adjektiv |
| hivatalnokhad főnév | das Beamtenheer »Substantiv |
| hivatalnoki állomány kifejezés | der Beamtenstand [des Beamtenstand(e)s; —] »Substantiv |
| hivatalnoki apparátus kifejezés | der Behördenapparat [des Behördenapparat(e)s; die Behördenapparate] »Substantiv |
| (köz)hivatalnoki jelleggel felruházott kifejezés | |
| hivatalnoki kar kifejezés | die Bürokratie [der Bürokratie; die Bürokratien]◼◼◼ »Substantiv |
| hivatalnoki önkényeskedés kifejezés | die Satrapenwirtschaft [der Satrapenwirtschaft; —] »Substantiv |
| hivatalnoki pályafutás kifejezés | die Beamtenlaufbahn [der Beamtenlaufbahn; die Beamtenlaufbahnen] »Substantiv |
| hivatalnoki viszony kifejezés | das Beamtenverhältnis [des Beamtenverhältnisses; die Beamtenverhältnisse] »Substantiv |
| hivatalnoknő főnév | |
| hivatalnokok választott képviselője kifejezés | der Personalrat [des Personalrat(e)s; die Personalräte] »Substantiv |
| hivatalnokoskodik ige | |
| hivatalnokoskodó melléknév | |
| hivatalon kívüli kifejezés | außeramtlich »Adjektiv außerberuflich »Adjektiv |
