Latină | Maghiară |
---|---|
fortuna [fortunae] (1st) F noun | sorsadta viszonyfőnév szerencsefőnév vagyonfőnév vagyoni helyzetfőnév végzetfőnév |
Fortuna [fortunae] (1st) F noun | |
fortuna favet fatuis | a szerencse kedvez az ostobáknak (bolondnak van szerencséje) |
fortuna fortes metuit, ignavos premit | a szerencse fél az erősektől, de a gyávákat elnyomja (Seneca) |
fortuna in sapientiam cessit | |
fortuna ius in mores homonis non habet | a szerencse az ember erkölcsét nem változtathatja meg (Publilius Syrus - Seneca) |
fortuna mihi arridet | |
fortuna multis dat nimis, satis nulli | a szerencse sokaknak nagyon sokat ad, de eleget soha (Martialis) |
fortuna obesse nulli contenta est semel | |
fortuna opes auferre, non animum potest | |
fortuna secunda | |
fortuna vitrea est, tum cum splendet frangitur | a szerencse üvegből van, mikor legszebben ragyog, akkor törik el (Publilius) a szerencse üvegből van - csillog, de el is törik (Publilius Syrus) |
fortuna volubilis errat | |
fortunae [~arum] F | |
fortunae cedo | |
fortunae filius | |
fortunae percussus noun | sorscsapásfőnév |
fortunae percussus vulnere | |
fortuno [fortunare, fortunavi, fortunatus] (1st) TRANS verb | |
fortunatus [fortunata -um, fortunatior -or -us, fortunatissimus -a -um] adjective | áldottmelléknév boldogmelléknév gazdagmelléknév jómódúmelléknév szerencsésmelléknév tehetősmelléknév üdvözültmelléknév |
fortunate adverb | áldottanhatározószó boldogulhatározószó gazdagonhatározószó jómódúanhatározószó szerencsérehatározószó szerencsésenhatározószó tehetősenhatározószó |