Latină | Maghiară |
---|---|
assertor [assertoris] (3rd) M noun | aki valakinek szabadosságát bizonyítjafőnév aki valamiről azt állítja, hogy az övé, valamihez jogot tartfőnév aki valamiről azt állítja, hogy valamihez jogot tartfőnév igénylő (személy)főnév oltalmazófőnév oltalmazó (személy)főnév szabadítófőnév védőfőnév |
assertor [~oris] M | szabadító (személy) valamire jogot formáló (személy) védő (személy) |
assertorius [assertoria, assertorium] adjective | felszabadításra vonatkozómelléknév |